Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETE, ELLENTMONDÁSAI 1948—1956

tetett tagszervezési kampányok megszűnésével természetes módon következett be. De egyben már jelezte a párt tekintélyének csökkenését is, azt a kiábrándultsági hullámot, amely 1953 júniusa után nemcsak a párttagságon, de a párthoz közelálló szimpatizáns rétegen, a „leendő párttagokon" is végigvonult és a párttól való tartózkodásban jutott kifejezésre. A párttagok közül foglalkozás szerint 45,8 % munkás, 10,8 % dolgozó paraszt, és 2,5 % értelmiségi volt.

94 Az 1954. április 3-án összeülő megyei pártértekezlet áttekintette Nógrád politikai, gazdasági, kulturális életében az elmúlt két év során végbement változásokat.

95 Különös figyelmet fordított a KV 1953. júniusi határozatának megvalósulására, mindenekelőtt a pártszervek és szervezetek belső életének továbbfejlesztésére. Ezzel összefüggésben megállapította: „bár lényeges javulás van a párt belső életében, a vezetés módszerében... a pártpolitikai munka színvonala még mindig elmarad az élet követelményeitől, a párt által kitűzött feladatoktól". A határozat kimondta: szigorúan ragaszkodni kell a Szervezeti Szabályzat azon előírásához, miszerint a kommunisták észrevételeiket, bírálataikat megfelelő módon, pártszerű keretek között, pártösszejöveteleken tegyék meg. A közbeeső pártbizottságoknál is szélesebb alapon, az egész pártbizottságot bevonva érvényesüljön a kollektív vezetés. A pártszervezeteknél rendszeresen tartsák meg a vezetőségi üléseket, taggyűléseket. A jövőben fontos politikai, vagy gazdasági intézkedések előtt a pártaktívákat ne csak tájékoztassák, hanem kérjék ki a véleményüket is. A tömegszervezetekben és gazdasági szervekben dolgozó kommunistáktól jobban követeljék meg, hogy a párt politikájának és határozatainak megfelelően hajtsák végre feladataikat. Végül, a pártértekezlet hangsúlyozta: a jelenlegi szakaszban rendkívüli jelentősége van annak, hogy a párt egységes akaraton legyen, a pártban megnyilvánuljon az akarat egysége. Ez követelményként hangzott el a megyei pártértekezleten és nem tényként. Ezért tűnt érthetetlennek sokak szemében Nógrádban a május végén ülésező III. Pártkongresszus megállapítása: „Pártunk a II. kongreszszus óta tovább erősödött, elmélyítette gyökereit... edzettebb, összekovácsoltabb és egységesebb lett."

90 A tények tehát mást mutattak, és ez egyre nyilvánvalóbb lett széles körökben, még akkor is, ha a kongresszuson elhallgatták a nézeteltéréseket, ha a Rákosi-féle vezetés és a Nagy Imre-csoport erre az időre hallgatólagosan elvtelen kompromisszumot kötött is. Az MDP III. Kongresszusa határozatot fogadott el a Hazafias Népfront újjászervezéséről. A kongresszus megállapította, hogy az elmúlt években a népfrontpolitika háttérbe szorult és „a Függetlenségi Front formális létezése, alkalmi akciókra korlátozott tevékenysége egyáltalán nem felelt meg annak a fontos hivatásnak, mit... népi demokratikus rendszerünkben be kellett volna töltenie". Az újjáalakítandó népfrontot a legátfogóbb társadalmi és tömegmozgalomnak tervezték kiépíteni az MDP vezetése alatt, a különböző tömegszervezetek, tudományos, kulturális és szociális téren működő szervezetek, termelési bizottságok, földművesszövetkezetek, az állami, társadalmi és egyházi élet vezető személyiségei, az értelmiség képviselői stb. részvételével. A népfront létrehozásával tulajdonképpen egy, a párt ellenőrzése alatt álló „politizáló forumot" akartak biztosítani —• elsősorban falun — a pártonkívüliek számára. Különösen azoknak a milliós paraszti és részben városi tömegeknek, amelyek az elhalt pártok befolyása alatt álltak és amelyek eddig nem voltak bevonva 8* 115