Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)

elfogták. A vármegyék hiába írtak fel a királyhoz a fogságba vetett főurak érdekében, Zrínyi Pétert, Frangepán Ferencet és Nádasdy Ferencet 1671. április 30-án kivégezték. A pozsonyi vérbíróság Balassa Imrét is elítélte, de sikerült Erdélybe menekülnie. A felkelés egyik fészkének tekintett Nógrád vármegyét pedig császári katonaság szállta meg. 1671-ben könyörtelen módon indult meg a protestánsok üldözése. Ez csak fokozódott az 1672. év nyarán kirobbant északkelet-magyarországi felkelés leverése után. A „bujdosók" szeptember 12-én Fülek őrségét is felszólították a csatlakozásra, de választ sem kaptak, mert az ifjabb Koháry István, a vár kapitánya I. Lipót rendíthetetlen híve volt. A katolikus főpapság a bajok forrását a protestánsok törekvéseiben látta, és ezért templomaik zömét bezárták, lelkészeiket és tanítóikat elfogták és a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé hurcolták, ahol sokukat gályarabságra ítélték. Ez lett a sorsa 1674-ben Mazary Dániel losonctamási, Nikléczi Boldizsár alsósztregovai, Trivkovics János lesti, Leporini Miklós poltári, Miskolczy Mihály és Végh András füleki, valamint Csuzi-Cseh Jakab losonci lelkészeknek. Közülük csak néhányan tértek később haza. A bujdosók vezére 1672-ben Teleki Mihály lett, akinek sikerült francia és lengyel ígéreteket szereznie a felkelés támogatására, és a török udvar is megengedte, hogy Apafi Mihály erdélyi fejedelem segítse őket. 1678-ban, amikor Thököly Imre lett a bujdosók vezére — akit azután a kurucok 1680. januárjában fővezérükké kiáltottak ki —, a mozgalom megélénkült. A sikereket elért felkelőktől megijedve 1680 novemberében fegyverszünetet kötött Thökölyvel a bécsi udvar, és 1681-ben Sopronban országgyűlést tartott a király. Ezen Bezzegh István alispán és Gyürky Pál voltak a megye követei. Itt elrendelték Kékkő, Fülek és Somoskő megerősítését, Divény újbóli felépítését, valamint az egykor a nógrádi várhoz rendelt 150 lovas és 200 gyalogos Kékkőre, az egykor Szécsénybe rendelt 300 lovas és 200 gyalogos Fülekre való helyezését. A protestánsok vallásszabadságát szabályozó XXV. és XXVI. tc-ek nagy része Madách János megfogalmazása szerint került be a törvénykönyvbe. Eszerint újból jóváhagyták az 1606. és 1608. évi törvényeket, ugyanakkor Nógrádban is a protestánsok kezében hagyták azokat a templomokat, amelyeknek tényleges használatában voltak, és Füleken mint véghelyen templomot építhettek. Ezek a törvények némileg rendezték volna a katolikus—protestáns viszály ügyét. Thököly azonban — aki a meghívás ellenére sem küldte el követeit az országgyűlésre — már májusban újabb hadműveletekbe kezdett, I. Lipót pedig a főpapok nyomására 1682 júniusában kijelentette, hogy nem tartja kötelezőnek az 1681. évi törvényeket, és ez volt az álláspontja gróf Eszterházy Pál nádornak is. Thököly egymás után foglalta el a felvidéki várakat és 1682. augusztus 22-én Füleket is körülzárta. A várat Koháry István mintegy 2000 főnyi katonasággal védte. Thököly bevárta a Zagyvavölgyén felvonuló, Apafi Mihály és Teleki Mihály vezérlete alatt álló erdélyi valamint az Ibrahim basa által vezetett török sereget. Így szeptember 2-án már mintegy 60 000 főre emelkedett az ostromló és a vidéket dúló különböző csapatok katonáinak száma. A felmentési kísérletek kudarcba fulladtak és Koháry kénytelen volt a védőkkel a felső várba visszavonulni, miután a városi;