Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)

IV. A KETTŐS KIRÁLYSÁG. A VÁRHÁBORÚK ES A TÖRÖK HÓDÍTÁS A megye történetének 1514-től 1593-ig terjedő korszaka három időszakra bontható fel. Az első 1526-tól, a török megyénkbeli első pusztításától 1541-ig, Buda elestéig, Vácnak és környékének török uralom alá jutásáig; a második a várháborúk időszaka 1514-től 1575-ig, a megye utolsó magyar várának elestéig; a harmadik, a megye egész területére kiterjedő török uralomé 1575-től 1593-ig, a 15 éves háború kezdetéig tart. A két-három emberöltőt felölelő korszak legfőbb jellemzője a pusztulás. A királyi hatalom, a nagybirtokosok és a nemesi vármegye politikai, katonai és gazdasági vonatkozásokban három, közös nevezőre nem hozható erőtényező és csak a parasztság elnyomása terén voltak — bár itt sem mindig — egységesek. A törökkel szemben azonban már megoszlott a véleményük. A köznemesség a király és nagybirtokosok feladatának tekintette az ellene való védekezést, és felfogásán csak lassan változtatott. A század második felében már erősen éreztette hatását a vallási megoszlás is, ami tetézte az ország három részre szakadásával — királyi Magyarország, erdélyi fejedelemség, török által megszállt terület — támadt bajokat. PÁRTVISZÁLYOK 1526 nyarán a megye köznemessége a királytól és a főuraktól várta az ország megvédését. Az 1514 óta nagymérvűvé vált paraszti érdektelenségen ugyanis az sem változtatott, hogy az 1526. évi X. tc. elrendelte, hogy „végszükség esetén" a jobbágyokat fejenként, vagy ha a király úgy akarja, ötödrészüket jól felfegyverezve kell háborúba vinni. De ennek a félve meghozott kötelezettségnek fejében semmi engedményben sem részesítették volna őket és hadba hívásuk meg sem történt. Nagy a határozatlanság és a bizonytalanság. Egyes „előrelátók" azonban követték már a mohácsi csata előtt Ausztriába menekült pásztói ciszterciták példáját. Volt is okuk rá, mert Buda ellenállás nélküli elfoglalása után a török portyázok megyénk Gyarmatig és Szécsényig terjedő részeit is végigdúlták, amit a bányavárosokban védelmet talált Werbőczi egyik, szeptember 21-i leveléből tudunk. Az ijedelem rendkívül nagy volt- A hősi halált halt Balassa Ferenc özvegye, Perényi Orsolya ugyancsak szeptember 21-én írt levelet Kassa városának, és kérte annak vezetőit, hogy szerezzenek számára lakóházat, 9* 131