Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)
megszállt területeken messze túlmenően — szép számmal magyarokat is találunk. 1456-ban megyénkben is toborzás folyhatott a parasztság körében a török elleni keresztes hadjáratra. A nándorfehérvári diadal (1456. július 22.) és Hunyadi halála után felélénkült mind a bratrik, mind a Giskra-pártiak tevékenysége, ami többször kolostorok feldúlásában nyilvánult meg. A szécsényi kolostort is Axamit és fegyveresei dúlták fel. A főurak V. László és a Hunyadicsalád között megoszolva szintén jobb ügyhöz méltó buzgalommal pusztították egymás jószágait. így Szentmiklósi Pongrác liptói ispán, a Cilleiek szövetségese jóformán az egész Vág völgyét meghódította, és mivel őt még Hunyadi a várak visszaadására szólította fel, Giskra egyik leghűségesebb hívévé lett. Hunyadi László kivégeztetése után azonban, 1457 márciusában Szilágyi Mihály szövetségre lépett vele és mivel az elfoglalt várakat megtarthatta, tűzzel-vassal kezdte pusztítani a Hunyadiak ellenfeleinek birtokait. Szilágyi Mihály alkudozásokba bocsátkozott Perényi és Giskra főkapitányokkal is, és velük Kassán 1457. szeptember 8-án a kassai és a Nógrád megyét is magában foglaló körmöci kerületre nézve fegyverszünetet kötött, amelybe Szentmiklósi Pongrác területét is belevették. Ez a fegyverszünet tette lehetővé, hogy 1458. január 20-án 15 000 fegyveres élén vonulhatott Szilágyi Mihály a pesti országgyűlésre, ahol Mátyást (1453 — 1490) királlyá választották. Giskra ekkor Podjebrád cseh királyi helytartó közbenjárására meghódolt Mátyásnak. Röviddel ezután azonban újból a király hívei ellen fordult. Mátyás Rozgonyi Sebestyént küldte ellene, aki Giskra seregeit Sárospataknál tönkreverte. Ekkor Giskra végleg Mátyás hívévé szegődött és tőle nagy birtokokat kapva mint magyar főrend fejezte be életét. A huszitáknak tekintett — pontosabban, a zavaros időket kihasználó — birtokos urak, megyénkben pl. Szadai Szébold, aki Csővárt foglalta el és főleg a váci püspök jószágait pusztította, igyekeztek továbbra is a már Giskra által sem fegyelmezhető, többnyire cseh és morva származású zsoldosok és kapitányaik segítségével a maguk érdekeit biztosítani. Ezek rablófészkeinek elfoglalására indított hadat Mátyás 1460-ban. A hevesi Pata után Zagyvafő, Salgó, Fülek, Gede, Gács stb. egymásután kerültek a király kapitányainak kezébe, akik azután a saját őrségükkel rakták meg azokat. Ebből az következett, hogy mint a várak kapitányai azok tartozékait is birtokukba vették, és néhány évtized múlva leszármazóik már a saját tulajdonuknak tekintették. 9 A huszita mozgalmak időszakában leginkább a harcok gazdasági hatásai voltak érezhetők megyénkben. Ez elsősorban a kereskedelmi utak bizonytalanná válására, másodsorban a bandériumok tartására kötelezett bárók és katonáskodó familiárisaik eladósodására vezetett. Mindez a jobbágyok fokozottabb kizsákmányolását hozta magával, ami a mezővárosokba áramlásukat — általában szökésüket — és falvainkban telkeik lakatlanná válását idézte elő. Kiderül ez a reánk maradt néhány birtokrész leírásából is, amikből falvaink külső képére is következtethetünk. így például 1444-ben az Egyházas- (ma Sós-)Hartyánnal határos (Kis-)Hartyánban volt egy torony nélküli kápolna, de nem volt temető. Volt egy bővizű forrás, két királyi ekealjára becsült bárdos erdő, három ekényi cserjés és más erdő. (Nógrád-)Megyerben a torony nélküli 7* 99
