Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)
Jellemző erre, hogy 1343 májusáöan Hartyáni Vörös Demeter és rokonai az alispán és a négy szolgabíró előtt, „mint akárcsak valamilyen káptalan vagy konvent előtt", élőszóval elmondták és írásba foglaltatták, hogy a nógrádi Hartyánon és a gömöri Almágyon miként osztoztak meg. Ez a megye tavaszi gyűlésén történt. Őszi, októberi gyűlése egyúttal Gilétfi Miklós nádor jelenlétében tartott generális congregácio is volt. Ezen Válti Lesták halálos büntetését — aki „a Szalatnya melléki" Domonkos egyik jobbágyát megverte és tettét hamis esküvel letagadta — több nemes kérésére 20 márka pénzbüntetésre változtatták. A bírságot — amiből 19 márka a nádoré, 1 márka pedig a megyei bíráké — november 30-án Visegrádon kellett lefizetnie, amit ha nem teljesít, a hamis esküért járó halálbüntetés lép életbe. Az ítéletet „irgalrnasságból" a nádoron és az alispánon kívül Ebecki Tamás, Kéri István, Dengelegi Bálint és Hartyáni Vörös Demeter szolgabírák változtatták meg. Ez utóbbiaknak „vezetékneve" tulajdonképpen lakóhelyük neve, amely falu, ameddig hivataloskodtak a „járási székhely", ahol járásuk lakosai ügyes-bajos dolgaikkal felkeresték őket és ahonnan az adóbeszedést és az egyéb ügyeket is intézték. Tartott a megye nyári közgyűléseket is. Ilyen volt az az 1344. június 9-i is, amelynek egyik okleveléből kiderül, hogy ekkor már nagyon pontosan feljegyezték és számon is kérték az előző megyegyűlések határozatait. Eszerint ezen a gyűlésen Jób fia Péter mester és János fia Domonkos, Gilétfi Miklós nádor bírósági ügyeinek intézői, a megye nemesei előtt felolvasták a nádorispán — valószínűleg az 1343. évi őszi gyűlésen készített — „registrumát" és ennek a jegyzőkönyvnek alapján felszólították a Kisvarsányban lakó Ördög Istvánt, igazolja, hogy a négy szécsényi lakos ellen folytatott perében a reá rótt bírságot már lefizette, amit az igazolt és ezért arról írásos bizonyítékot adott ki neki a megye. Kialakultak már a megye téli közgyűlései is. Ezek egyikén, 1344 decemberében, az alispán és a négy szolgabíró előtt Verebi György hartyáni birtokrészét 5 márkáért Hartyáni Balog Jánosnak zálogosította el. A megye hatósága — amint az a négy, időszaki gyűlésen történtekből is kitűnik — a legkülönbözőbb ügyekkel foglalkozott. Hatásköre mindenkire kiterjedt, kivéve azoknak a birtokain élőket, akik a királytól pallosjogot nyertek. Ilyent kapott pl. 1344. június 15-én jobbágyi és szurdokpüspöki birtokaira nézve az Aba-nembeli Miklós erdélyi vajda. Az alispán tekintélye és hatásköre általában nagy, de nem mindig bírta a megye nemeseinek a bizalmát és hivatalos tevékenykedése ellen az egyes birtokos urak erőszakkal is felléptek. Ez történt az 1346-tól nógrádi ispán Szécsényi Kónya Miklós alispánjával, Csetneki Péterrel, aki a király és a királyné parancsára, valamint az anyakirályné jegyzőjének, Albert mesternek a biztatására, 1348. augusztus 15-éh a verebi piacon egy tolvajt elfogatott és elzáratott. Ezt látva a Pásztón lakó Hasznosi Nagy Domonkos és fia (Pásztói) István, többekkel együtt az alispán szállására mentek és felszólították a fogoly kiadására, amit az megtagadott. Szóváltás támadt köztük, majd Hasznosi Domonkos és társai fegyvert ragadva az alispánra támadtak, ki elfutott előlük. Ekkor megrohanták a házat, megölték az alispán két rokonát és három szolgáját, hat szolgáját pedig súlyosan megsebesítették és 200 márka értékű holmit magukkal vittek. A király az alispán panaszára augusztus 20-án a budai, szeptember 7-én pedig
