Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A FEUDALIZMUSBÓL A KAPITALIZMUSBA (1848—1849)
jegyeket „átvenni, erről az átadónak a cs. és kir. Nemzeti Bank Budán létező fiókpénztárára szóló utalványt, előnyomott papíron kiadni, mely azután Budán, ezen a célra felállított beváltó hivatal által a cs. kir. Ausztriai Nemzeti Bank hasonnemű jegyeiért április hó utoljáig be fog váltatni". Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a lakosság kezén levő magyar bankjegyek lényeges hányada — éppen az utazási nehézségek miatt •— értékük elvesztésére volt ítélve. Súlyos gondot okozott a lakosságnak az átvonuló katonaság — magyar, osztrák, orosz — elszállásolása és élelmezése. Különösen a balassagyarmatiaknak volt sok bajuk a császáriakkal. Március 27-én mintegy 7200 lovas és gyalogos 24 ágyúval, 2 röppentyűvel és számtalan lőszeres szekérrel felszerelt császári katona jelent meg a városban és 10 napi ott-tartózkodásuk alatt szinte mindenéből ki ették a lakosságot. Az élet megbénult. A határba és a szőlőkbe csak engedéllyel lehetett kimenni. Már a késedelmes parancsteljesítés is megtorlással járt. A város főbírájára Ramberg tábornok 50 botot veretett, mert nem tudott azonnal 580 bakancsot előteremteni. A város 1849. április 11-i felszabadulásáig 12 630 kenyeret, 3880 részlet zabot, 4597 részlet szénát, 4733 részlet zsuppot, 1044 font húst, 107 akó bort, 60 font gyertyát, 40 öl fát, 731 pár bakancsot, 172 pár csizmát és 161 előfogatot adott az osztrák katonaság számára. Mindennek a tetejében hűségnyilatkozatot kívántak a várostól. A császári-királyi megyeigazgatás hatékonyságát csakhamar megzavarták a losonci események. A Losoncot megszállva tartó Parrot dandárát Schlick hadosztályparancsnok Sajószentpéterre rendelte és az részt vett a február 26-tól 28-ig tartó kápolnai csatában. Damjanich csapattestének március 5-i szolnoki diadala után Görgey Eger felé tört elő hadaival és a császáriak megkezdték visszavonulásukat. Ekkor Losonc jóformán császári katonaság nélkül maradt, amit a Gömör megyében működő gerillák kihasználva, március 15-én a városra törtek, letépték a fekete-sárga lobogókat és a piacot zeneszóval körüljárva csakhamar eltűntek. Ottlik Ákos főszolgabíró, a városi tisztikar bevonásával nyomban megindította a vizsgálatot, de az még javában folyt, amikor újból megjelent mintegy 40 gerilla. Elfogták a főszolgabírót, a helyettes polgármestert és a városbírót, nemzeti színű zászlókat tűztek ki és a Parrot által rendelt 800 bakancsot kocsikra rakva elhajtattak Rimaszombat felé. A városi tanács futár útján segítséget kért a Budán tartózkodó Windischgráztől, akinek rendeletére Zaitsek alezredes egy zászlóalj gyalogsággal és gróf Almássy Kálmán ezredes Besztercebányáról 160 lovassal és 400 gyalogossal érkezett Losonc védelméreBeniczky Lajos 150 gerillával is gyarapodott portyázó különítménye március 24-én, néhány órával a császári csapatok Losoncra érkezése és elszállásolása után, három oldalról támadást intézett a város ellen. Az éppen ebédelő császári katonaság szeme láttára két huszár vágtatott végig a piacra vezető utcán és az őket követő szakasszal végignyargaltak a városon, ami nagy zavart okozott az osztrákok körében. Ezalatt Beniczky két ágyúját is felvonultatta, a gyógyszertárnál, valamint a katolikus templomnál tüzelőállásba állíttatta. Fedezetük alatt 400 szuronyt szegző honvéd rohant a házak ablakaiból lövöldöző császáriak lefegyverzésére. A támadásba lendült császári lovasságot az ágyúk kartács tüze visszafordulásra kényszerítette, ami magával vonta az osztrák egységek vad futását. A menekülők Balassagyarmatra és onnan Vác felé vonultak
