Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

pókon meginduló vasgyártás kezdeményezője. Részvénytársasági alapon létesítették 1845-ben a losonci bőrgyárat, ez azonban 1849-ben elpusztult és nem kezdte meg újból működését. Szinte nyomtalanul jelentek meg és tűntek el egy-két uradalom — pl. a Gárdony-pusztai és a Szontagh-féle — cukorgyárai és szeszfőzdéi. A gácsi gőzgép léte felveti a problémát, hogy mivel fűtötték. Az kétségtelen, hogy a Felső-Ipoly völgy hutáit és a szinobányai vasolvasztót a régi hagyományos módszerek szerint, faszénnel üzemeltették ezen az erdős vidéken. A széntüzelésre készített angol eredetű gácsi gőzgép kazánját azonban valószínűleg már nem fával, hanem vagy a Karancsberényhez tartozó Kis- és nagy-Aranyi, vagy a Fülekpilishez tartozó Kis- és Nagy-Romhány — keletkezésük idejét tekintve bizonytalan tárna nyitású — bányáinak szenével fűtötték. Lehetséges, azonban, hogy a 40-es évek derekától, a báró Prónay család birtokában levő, Zagyvarónához tartozó, 1847-ben már Pestre, Egerbe és Szolnokra is szenet szállító ínászói szénbánya szenét szállították Gácsra is. Nógrád megye feudális kori ipartörténetének jóformán feltáratlan volta a reformkorra is vonatkozik. Országosan nagy a fejlődés ekkor. 1841-től 1848-ig az iparban alkalmazott gőzgépek száma 11-ről 45-re, nyersvastermelésünk 199 000 mázsáról 402 000- mázsára, öntöttvastermelésünk pedig 9000 mázsáról 18 000 mázsára nőtt, hogy csak a legfőbb mutatókat említsük. A feudalizmus kereteit feszegető magyar iparfejlődés láttára jelentette ki Metternich herceg: „Magyarország a forradalom előcsarnokában áll!" Az eddigi adatok alapján is kitűnik az, hogy megyénk ebből a fejlődésből kivette a maga részét.

30 A TÁRSADALMI KÖLCSÖNHATÁSOK. AZ OKTATÁS ÉS A MAGYAR NYELV ÜGYE A megye politikai és társadalmi életére kétségtelenül a haladó szellemű, polgáriasodó nemesség nyomta reá bélyegét, de a parasztság és az elparasztosodó kurtanemesek az a nagy tömeg, amely munkájának gyümölcsével minden haladást lehetővé tett. Gondolkodásmódja nagymértékben hatott földesuraira és az értelmiségre is. Jellemző erre, hogy Gaál György (1783—1855) az 1803— 1804-ben 5 kötetben megjelent ,,A tudós palótz avagy Furkáts Tamásnak Mónosbélbe lakó sógorához írt levelei" c. művének szereplője nemes ember és nem paraszt. A „Tudós palóc" levelei, humoros tudósítások a pest-budai életről, amikben számunkra nem is az események, hanem a paraszti nyelvezet és logika — amit a nemes úr teljesen magáévá tett — az érdekesek. A palócnak tekintett föld népének egészséges, furfangos és humort kedvelő gondolkozásmódját anekdótázó földesurai is átvették. A Herencsényben született Lisznyai Damó Kálmán (1823—1863) — Petőfi és Jókai barátja, a Pilvax társaságának tagja — már kultuszt igyekezett a palócok körül teremteni, aminek igazi nemes virágait majd csak Mikszáth alkotásaiban látjuk magas irodalmi szinten kibontakozni. A század első évtizedeiben — részben Gaál György írása nyomán — már országszerte komikum tárgyának kezdték tekinteni táj szólásunkat és furfangos népünket. Ez ellen emelte fel szavát Szeder Fábián már 1819-ben a Tudo-