Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

III. A RENDI ÁLLAM KIALAKULÁSA ÉS A KÖZPONTOSÍTÁSI TÖREKVÉSEK. A KÖZÉPKORI NEMESI VÁRMEGYE Az 1385 tájától 1514-ig, a Dózsa-féle parasztháborúig terjedő 4—5 emberöltő a középkori nemesi vármegye virágzásának korszaka. A középnemesség országos ügyekben való egyre fokozottabb részvételét és a dolgozó rétegek közéletből való teljes kiszorítását, kizsákmányolásuk biztosítását eredményezte, amire az ország területi épségét veszélyeztető török terjeszkedés sem hatott mérséklőleg. Az Anjouk oligarcha híveikre támaszkodva és új nagybirtokos réteget kialakítva nem tartották fontosnak a köznemesség érdekeinek érvényesülését, de gazdasági reformjaik hatottak a középrétegek megerősödésére is. A pénzgazdálkodás és a mezővárosi fejlődés a jobbágyság szabad költözködési joga következtében nagyarányú munkaerő-vándorlást tett lehetővé. Ez Zsigmond, Mátyás és a Jagellók korában is a nagybirtokos családok érdekeivel találkozott, de ellentkezett a kisbirtokosokéval. A Jagelló- és a Habsburg-pártiak közti harcok végül is a köznemességre építő Hunyadi-párt győzelméhez vezettek. Mindez a megyei közéletben is élesen vetette fel a politikai és társadalmi elkülönülés szükségességét. A XV. század derekán már annyira előrehaladt a nagybirtok koncentrációja, hogy az ország falvainak 40%-ával mintegy hatvan nagyúri család rendelkezett és ez az arány megyénkben is hasonló. Egy-egy bárói család tagjai általában 40 falura terjedő uradalmak birtokosai. Alattuk helyezkedtek el a nemesek gazdagabb, több faluval rendelkező tagjai, akiknek a bárók sorába való emelkedését vagy bukását — mint a Verebiekét — az országos politikában való szereplésük határozta meg. A nagybirtokosok gazdagodása a közép- és kisbirtokos nemesség elszegényedését és a familiárisi viszony kötöttségeit hozta magával. Ezért a XV. század közepétől kezdve a középbirtokos nemesség is a bárók uralmának megdöntésére törekedett és ebben támogatói voltak az egyfalvas vagy még kisebb birtokkal rendelkező nemesek. Az így létrejött köznemesi párt kezdetben a Hunyadiakra, a Jagellók idejében pedig már a maga erejére támaszkodott. A XVI. század elején Werbőczi Hármaskönyvében a származás elvét kimondva már formailag is sikerült elérnie a nemesség rendi lezárását a városi polgárság és a jobbágyság felé, de ugyanakkor a nemesi egyenlőség kimondásával a bárók sorába való felemelkedés útjának lehetőségét is egyengette. A parasztság körében a javai szerinti rétegződés nyomán súlyos gazdasági