Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

katonai gyakorló területét a Marcal és Patvarc közt fekvő Sőjt, Vessenc mester várszolgálatból kivett fiainak, Jánosnak és Tamásnak adta, de mivel a vár­jobbágyok a nádor által tartott megyei közgyűlésen panaszkodtak, hogy emiatt ott nem gyakorlatozhatnak, azt visszaveszi és Domonkos fia Jánosnak és fiai­nak, Miklósnak és Tamásnak adja, de úgy, hogy ott ismét katonai gyakorlato­kat tarthassanak. Ez az állapot 1381-ig tartott, amikor a király végleg Sőji Mik­lósnak adta a területet. 1375-ben így került a nógrádi várhoz tartozó (Ipoly-) Balog is a Vece és Patak közötti erdővel együtt a Baloghy család birtokába. 28 Megyénk XIV. század derekán még meglevő szabad és nem szabad réte­gei is egyre inkább az országos törvényekben lefektetett elvek szerint tagozód­tak, amiben nagy szerepük volt a nádorok elnöklete alatt tartott generális congregatioknak. Ezeken többnyire Nógrád és Hont, és ritkábban, főleg a XV. században, Nógrád és Heves vármegyék nemessége jelent meg. Az 1340-es évek­től kezdve ugyanis a nádor vidéki bíráskodása helyébe az ő elnöklésével tar­tott megyei közgyűlések léptek, ami a nem nemeseknek a megyegyűlésekről való fokozatos kiszorítását eredményezte. Hont és Nógrád megyék közgyűlése azonban még 1366-ban is „a nemesek és minden más rendű és állapotú embe­rek" törvénylátó gyülekezete volt. Vagyis a nemesség sorainak rendezése a XIV. század második felében még nem tekinthető lezártnak. Ezt bizonyítja az ez idő tájt keletkezett Ars Notarialis (A jegyzői mesterség) című formulás könyv megyei közgyűlési meghívójának mintája, amely szintén a „minden ne­meseknek, valamint minden más rendű és állapotú embernek" címzést viseli Ezzel szemben az 1400. július 19-én kelt iratukban Nógrád megye alispánja és szolgabírái már csak „megyénk nemeseinek gyűléséről" beszélnek, bár 1405­ben Pest és Pilis vármegyék közgyűlésén még a nem nemesek is megjelentek. A XIV. és XV. század fordulóján már jelentkező kizárólagosan nemesi megyegyűlési jelenlétnek másik indítéka az, hogy Mária királynő 1384-ben — elismerve és kibővítve IV. Béla 1267. évi dekrétumát — elrendelte, hogy a ne­messég megyénként négy-négy követtel képviseltesse magát az országgyűlésen, ami azután az egész XV század folyamán megmaradt, bár nem valami szigorú következetességgel, mert a megyék — nyilván a távolság vagy a zavaros álla­potok miatt — hol négy, hol két követet küldtek. A nádor elnöklete alatt tartott közgyűlések sűrűségét különböző tényezők — beutazza az országot, királyi parancs, sürgős ügyek stb. — határozhatták meg. Egy viszonylag teljes összeállítás szerint korszakunkban 1343 októberé­ben, 1349 júliusában, 1351 júniusában, 1353 októberében, 1357 júniusában, 1369 augusztusában, 1372 júniusában és 1381 májusában voltak Nógrád megye szá­mára nádori közgyűlések. Ezt kiegészíti, hogy egy hiányosan reánk maradt ok­levél szerint 1331 és 1360 között — Nagy Iván megállapítása szerint 1342-ben Gyarmaton — Gilétfi Miklós nádor Heves és Nógrád megyék számára is tar­tott generális congregatiót. A közgyűlések időtartamát az ügyek elintézéséhez szükséges idő szabta meg. A nádor elnökletével tartott gyűlések rendszerint heteket vettek igénybe, így pl. az 1388-ban a Gyarmat mellett Laczkfi István nádor jelenlétében tar­tott generális congregatió első kiadványát június 29-ről, az utolsót pedig augusztus 1-ről ismerjük, vagyis a gyűlés több mint egy hónapig tartott. En-

Next

/
Oldalképek
Tartalom