Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)
hogy ki. vagy kik voltak az alispánjai. 1326-tól 1331-ig a Balog-nembeli Szécsi Péter, egyúttal szandai királyi várnagy a vármegye ispánja. Alispánja 1327-ben Tarjáni Rénolt, 1329-ben pedig János volt. Ez utóbbi és a megye négy szolgabírája előtt — egy nem jelzett helyen tartott megyegyűlésen — Konrád fia Tamás ispán eltiltotta egyházasverebi János fiait, Tamást és Hencsét, az ő hasonlóképpen Verébnek nevezett birtoka használatától. Szécsi Péter ispánoskodása idejében történtek Szécsényi Tamás kegyetlen, az ellenállókat vagy ellenfeleit megsemmisítő birtokszerzései. A birtokba iktatások egy részénél, a budai káptalan kiküldöttje mellett, Galsai Miklós mint megyénkben lakó „homo regius" (a király személyét képviselő ember) vett részt. 1330-ban Záh Felicián és nemzetsége tagjai birtokainak elkobzása, személyüknek és családtagjaiknak megöletése vagy rabszolgának eladatása idején is Szécsi Péter megyénk ispánja és valamelyik familiárisa az alispánja. Nyilván szerepük volt a kegyetlen ítélet foganatosításában, amelynek kimondói sorában Szécsényi Tamás is jelen volt, bár a Záhok megyénkbeli, 1335-ben eladományozott javaira valami okból kifolyólag, nem tartott igényt. Azt, hogy 1331-től 1339-ig ki volt megyénk ispánja, nem tudjuk. 1339-től 1342-ig Szécsényi Tamás viselte e méltóságot. Alispánja Péter fia István 1339 novemberében a megye szolgabíráival együtt vitás birtokügyük elintézésére Hartyáni Demetert'és Lóci Jánost a Szécsényi Tamás ispán előtti megjelenésre utasította. 25 Csák Máté bukása, majd pedig Záh Felicián 1330. április 17-i merénylete a királyi család ellen új nagybirtokos oligarchia kialakulását eredményezte megyénkben. Tisztázatlan, hogy mi késztette Záh Feliciánt a merénylet végrehajtására. Talán politikai okai is voltak, de az 1308. évi budai határozaton is túlmenően végrehajtott bosszú, a nemzetség harmadízigleni kiirtása, személyi okokra enged következtetni és ezek valóban összefügghettek Záh Klárának a királyné öccse, Kázmér herceg általi megbecstelenítésével. A szörnyű vérbosszúnak, amely a megye számos Záh-nembeli birtokosát érte ártatlanul, nagy szerepe volt abban, hogy az új arisztokrácia — élén Szécsényi Tamással és a Feliciánt leszúró Csellenfi Jánossal — háttérbe szorította a köznemesek tevékenységét, mert sohasem tudhatták, hogy mikor emelnek ellenük hűtlenségi vádat. Az 1330-as évek a Záh nemzetség tagjai utáni nyomozásban teltek el megyénkben és országszerte, és valószínű, hogy még az oly távoli, erdélyi Záh falu lakatlanná válása és Szécsényi Tamás egyik hívének 1339-ben „magszakadás" címén való odaadományozása is ennek következménye. Szécsényi Tamás tekintélyét nagymértékben emelte, hogy 1345 táján másodszor is házasságra lépve feleségül vette Auswitzi Annát, a királyné rokonát. Ekkor azonban már erdélyi hatalmaskodásai következtében nógrádi szereplése ís háttérbe szorult és a felszabadultabb tevékenység jegyében folyt tovább megyénk élete. 26 Nógrád megye ispánja 1343-ban a Nőtincsen és Uzsán birtokos Szécsi Miklós lett. Alispánja 1343-tól 1345-ig Nemes János volt. I. Lajos trónra lépésétől kezdve már nemcsak a személyi változások jelentik az új színt a vármegye életében, hanem a megyei hatóság tekintélyének növekedése és ügyvitelének évszázadokig megmaradó rendszer szerinti vezetése is.
