Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)
meltették. A nógrádi ércbányászat nem volt hosszú életű, és a bányáktól a helyi igények kielégítését is aligha lehetett remélni. Alig tudunk valamit a vámszedő helyekről és az egyéb királyi jövedelmi forrásokról is, amelyek kezelése a nógrádi ispán hatáskörébe tartozott. 23 A KIRÁLYI VÁRMEGYE FELBOMLÁSA ÉS A NEMESI VÁRMEGYE KIALAKULÁSA Nógrádban a vármegyei önkormányzat kialakítása IV. Béla tatárjárás utáni országépítő tevékenységével függ össze, de csak az 1260-as években kerülhetett a helyi közigazgatás és jogszolgáltatás jelentős része a szolgabírák kezébe, akiknek hatósága egyaránt kiterjedt a nemesekre és nem nemesekre. IV. Béla pl. még 1248-ban is „a nógrádi ispánnak és a várjobbágyoknak" parancsolta meg, hogy a Miklós esztergomi őrkanonoknak adományozott Zelő és Rendvej nógrádi várföldek birtokában őt és az egyházat ne háborgassák. A királyi vármegye bomlásának és a nemesi vármegye kialakításának nagy fordulóját az 1250-es és az 1260-as évek jelentik. Az 1250-es években volt IV. Béla utolsó nagyobb földvisszavételi akciója. Erre a várnépek és a várjobbágyok még aktívan reagáltak, de már feltűnnek az ellentéteket tükröző adatok is, és kezdetét veszi a várnépek és várjobbágyok földközösségeinek bomlása. Az 1260-as években kezdenek feltűnni egyrészt a várnép által elhagyott földek, másrészt pedig az urak magánhadseregeiben szolgáló várj obbágy ok. 1254 tájától már egyenlő értékűnek tekinthetjük a királyi szerviens és a nemes (serviens regalis seu nobilis) elnevezést. A szerviensek, ,,a király szolgái" fogalom kiterjedt az ugyanazokkal a jogokkal bíró és ugyanazokat a kötelességeket teljesítő nemesekre is és nyelvünk a „szolgabíró" elnevezésben őrizte meg a latinul különben mindig „nemesek bírájá"-nak (judex nobilium, rövidítve: judlium-nak) nevezett tisztség ősi, a megyeszervezet eredetére és a királyi szerviensek társadalmi előretörésére utaló emlékét. A köznemesi megye szervezeti kiépítése is ettől kezdve gyorsult meg. Nagy hatással lehetett rá az 1267. évi törvényhozás és az, hogy ebben az évben a királyi szerviensek Esztergom mellett már országos gyűlést is tartottak. 1268-ból ismert az első olyan oklevél, amelyben „Nógrád vármegye nemeseinek összessége" tesz jelentést a királynak. A királyi vármegye az 1270-es években jóformán már teljesen eltűnik és ettől kezdve a király a szolgabírák közreműködését egyre több ügy elintézésére vette igénybe. így pl. 1288-ban IV. László az esztergomi káptalan kiküldöttje és Szentkirályi Tamás ispán királyi ember (homo regius) mellé a honti és nógrádi szolgabírákat rendelte ki, hogy Dobák fia Demetert és rokonait Drégely és Legén birtokokba beiktassák. A köznemesi vármegye szervezeti és működési kereteinek kialakításában a megyés ispánok bíráskodásáról szóló 1290—1291. évi V. tc. jelenti a fejlődés XIII. századi csúcsát. Eszerint ezután „a megyei ispánok vagy alispánok jelenléte elé senkit se lehessen a káptalanok vagy a konventek tanúbizonysága nélkül idézni, s a megyei ispán ne merészeljen ítéletet hozni, vagy bíráskodni a
