Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)
Nógrád) pedig a váci püspöki egyházmegyéhez tartozott és hogy a kalocsai érsekség a Rima völgyében birtokos volt. Ásatások hiányában nem tudjuk megállapítani, hogy melyek voltak már a XI. században egyházas helynek tekinthető falvak. Pl. a rimóci templom — mivel a körülötte volt sírokban I. István korabeli pénzeket is találtak — az ugyanazon a helyen állt XI. század eleji templomnak az utóda. (Ipoly-)Balogról az 1100., Felső-Esztergályról az 1010. évi templom alapítást tartja nyilván a helyi hagyomány. 1075-ben már állt a püspöki székesegyház, a váci Boldogasszony templom. Ide temették el I. Géza királyt. 1108-ból származónak vélte az 1829. évi Canonica Visitatio az ecsegi harangot, ami azt jelentené, ha az adat nem téves, hogy a templom ekkor már megvolt. 1128-ban alapította a HontPázmán-nembeli Lampert ispán a losonci Boldogasszony templomot, a mai református templom ősét. Az óvári plébánia História Domusa szerint pedig II. László idejében, 1162-ben vagy 1163-ban építették az ottani templomot. Ezek a gyér és nem minden szempontból hiteles adatok is bizonyítják, hogy a tatárjáráskor és -a később is többször bekövetkezett iratpusztítás szinte lehetetlenné teszi még az iratokkal legjobban ellátott egyházi intézmények múltjának a felderítését is. Az azonban feltételezhető, hogy a XIII. században szép számmal meglevő falusi templomaink zöme a XII. században is megvolt, mert legtöbbjüknél a XIII. és XIV. századi építkezés régebbi épületek bővítése, vagy azok anyagát felhasználó újjáépítés. Jellemző erre a pásztói apátság és temploma. Az apátság nevével először 1138-ban, a dömösi prépostság adománylevelében találkozunk. Eszerint a pásztói apát és a dömösi prépostság közösen birtokoltak egy Ubad nevű halastavat. Az akkor még benedekrendi apátság életének egyik művelődéstörténeti epizódjáról is van tudomásunk. Birtokában, volt ugyanis Damaszkuszi Szent Jánosnak görög nyelven írt filozófiai műve, amit egy Cerbánus nevű bencés szerzetes az 1131 és 1150 között működő Dávid pannonhalmi apátnak ajánlva latinra fordított. Lehet, hogy ez a ritka kézirat valamelyik görög egyházhoz tartozó magyarországi kolostorból került az apátság birtokába. Van olyan vélemény is, hogy Pásztón volt ilyen görög kolostor. Az ásatások során megállapították, hogy a XII. századi pásztói kolostori templomhoz hasonlót sem Magyarországon, sem Közép-Európában nem találunk. Leginkább Limburg am Lahn 1030 és 1050 között épült bencés apátsági templomához hasonlítható. Ez valószínűsíti, hogy a XII. század eleji pásztói apátság szerzetesei bencések, akiktől — III. Béla újjáalapítása következtében — 1190-ben a ciszterciták vették át a templomot és a kolostort, akik azt kibővítették. Valószínűleg még XII. századi alapítású bencés kolostorok a tereskei és a becskei (belesei) apátság. A Karancsapátfalvát birtokoló apátság szintén bencés lehetett. A losoncapátfalvi Szentkirály monostornak inkább cisztercita rendi volta sejthető. Helyi művelődéstörténetünkre nézve is rendkívül fontos, hogy hazánkban az első premontrei prépostságot megyénkben, Garábon hozták létre. Ezt a Szent Hubertről elnevezett garábi prépostságot 1179 előtt alapította a KökényesRadnót-nembeli Mendinus székesfehérvári prépost és abba a lotharingiai Valroi-ból költöztek be a szerzetesek. Ugyanez a nemzetség alapította a kökényesi
