Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)
nak tartják magukat és vallják, hogy ez a terület „a nagy palóc herceg országa" volt. Az itt élő, több elemből összetevődött palóc-eredetmonda egy honfoglalás előtti és egy honfoglalás utáni részre bontható. Vidékünk palócsága történetének tisztázásához a göcseji palóc-eredetmonda honfoglalás utáni vonatkozásai figyelemre méltók. Ezek lényege — pl. amit Kámaházán beszélnek — hogy „Kámaháza a granicsárok (azaz a határőrök) országának vót a fővárosa", vagy hogy —• amit Kányaváron adnak elő -— „a palócok vótak az itteni várnak (Kányavárnak) az őrségei. Hallottuk az öregektü, hogy azok tejjessétettek szógálatot." A göcseji palócok tehát, akárcsak a Gömör-őrök, vagy az őrségi Zala- vagy Zalafő-őrök, határőrök voltak. Ez a Dráván túli területek XI. századi meghódításáig lehetett a fő feladatuk. A vidékünkön élő palócság is — ha őseik azonosak a Gömör-őrökkel — határőr szolgálatot látott el a két gyepűvonal között és a gyepűk északabbra helyezésekor a Szepességbe áttelepítettek is, ahol két „szék"-ük volt, ugyanezt a szolgálatot látták el. A szepesi vártól nyugatra fekvő székük a tatárjáráskor elpusztult, lélekszámban igen megfogyatkozott és nem tudott újjáéledni. 1243ban IV. Béla a megmaradt kelet-szepesi lándzsásoknak az országos jogtól elütő régi jogaikat és kötelességeiket megerősítő szabadságlevelet adott, amit királyaink többször átírtak. A kisbirtokú tizlándzsásoknak adott jogok és kötelességek — véleményünk szerint—azonosak a palócok forrásainkban eddig fel nem ismert jogaival és kötelességeivel és így ez az 1243, június 7-én kelt szabadalomlevél valószínűleg nem más, mint az ősi palóc szabadságjogoknak, a palóc vérségi- és területi szervezet kiváltságainak és kötelességeinek írásba foglalása. Ezek első sarkalatos tétele, hogy felettük és jobbágyaik felett — kivéve a tolvajjlási, a pénz beváltási és dézsma ügyeket.—> nem bíráskodhat a szepesi ispán, hanem csak az általuk szabadon választott bíró. A második, hogy a férj vagy apa.fiúörökös nélküli halála esetén özvegye és leánya a fiúággal teljesen egyenlő örökösödési joggal rendelkezik, ha az özvegy új férje, vagy a leány férje, a birtok után járó kötelezettségek teljesítését magára vállalja. Ezek. az országos gyakorlattól eltérő jogok csak a határőr székelyek és besenyők, illetve a tatárjárás után letelepített kunok kiváltságai sorában voltak meg. A palócok tehát sohasem tartoztak valamelyik vármegyéhez, azaz valamelyik megyés ispán teljes felügyelete alá, hanem saját „szék"-eikben, saját bíráik alatt, saját joggyakorlatuk szerint élték a maguk szabad, autonóm életét. A Szepességbe került Gömör-őrök ,-tizlándzsás" elnevezése abból az 1234ben lefektetett kötelezettségükből eredt, hogy nyolc ekealja föld után egy lándzsával és páncéllal felszerelt harcost kellett állítaniuk. Az 1243 utáni 29. lándzsásfalu 9296 katasztrális hold födjét alapul véve és 120 holdat számítva egy ekealjára, az akkori összes területük mintegy 80 ekealja földet tett ki, ami pontosan megfelel az általuk kiállított 10 lándzsásnak. Lándzsával felfegyverzett harcosaik .—- éppúgy, mint az országos nemesek — a király zászlaja alatt harcoltak. Ez a tipikusan feudális jellegű, birtokot terhelő hadkötelezettség hozzáadás lehet ősi, személyes hadkötelezettségükhöz és nem jelenthette annak megszüntetését, mert a tízlándzsások közössége továbbra is jelentős erőt képviselő gyakorlott katonák csoportja, amit a rozgonyi csata (1312) előtti szerepük is tanúsít.
