Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

A király kísérete nemcsak katonákból állt. Ha a megyénket átszelő kirá­lyi útvonalat megvizsgáljuk, feltűnik, hogy azt — a településnevekből követ­keztethetően — solymász telepek fűzére kíséri. Szokolya, a Nándor melletti Kelecsény, Szakai, Ráros, (Panyi-)Daróc, Losonc, a kelet felé való kiágazás mentén pedig (Fülek-)Kelecsény és (Nagy-)Daróc tartozott ezek sorába. Eze­ket a solymászokat királyaink zólyomi vadászataival kapcsolatban telepíthet­ték az útvonal közelébe. Lehetséges, hogy a „sólyomos" és „solymár" nevű telepek különböző nyelvi eredetű elnevezései mögött a vadászsólymok váll­fajai és különböző módon való idomításuk messziföldről idekerült szakemberei rejlenek, akik mint „kísérők" az udvar fényét is nagymértékben emelték. A solymászoknak a fentieken kívül még másutt is voltak megyénkben telepeik. Különben Nógrád és Nyitra megyékben még a XVI. század második felében is nagyarányú és sokat jövedelmező a vadászsólyom-befogás és -idomítás. A nógrádi és nyitrai rárók, sólymok, ölyvek, karvalyok, kányák, kerecsenek nem­csak az ország határain belül, de a német és török nagyurak körében is jó hírnévnek örvendtek és sokan foglalkoztak idomításukkal. Az utak mellé különböző, eredetileg hihetőleg a gyepűvonal védőit ki­szolgáló mesteremberek — főleg kovácsok, nyergesek, kocsigyártók stb. —, valamint később udvari szolgálatokat ellátó népek — lovászok, pecérek, tár­nokok, fegyvernökök stb. — csoportjait is letelepítették. Ilyen települések az Ipoly völgyében pl. (Szécsény-)Kovácsi, az óvári fegyvernökök Ipolyig le­nyúló területe és a Ludány melletti Nyerges. Solymász, vadász és pecér szál­lások voltak a Zagyva, a Tarján-patak és a Gács-patak mentén a Felső-Ipoly völgyébe vezető útvonal közelében is. Solymászok laktak Homokterenyén, Kányáson, Kotyházán, pecérek Vizsláson, Etesen és valószínűleg több más — pl. agarászok Agárdon — településünkön is. Ezeknek a királyt kiszolgáló népeknek a megyés ispán fennhatósága alá kerülése a megyeterület módosu­lását is eredményezte. 13 A honfoglalók tehát a bolgár dukátus önként csatlakozott népét katonai demokráciájuk részesévé tették, és a kelet-európai nemzetségi várgazdálko­dás meghonosításával újszerű tartalommal töltötték meg annak kereteit. Eb­ből már a X. században kivált Pest megye magva, mint nemzetségi várbir­tok, a X. és XI. század fordulóján pedig még Pilis, Hont, Nógrád és Gömör királyi vármegyéket alakították ki területéből. A királyi vármegye szabad és nem szabad lakossága csak részben élt a mai értelemben vett zárt közigaz­gatási határokon belül. Területén más megyebelieknek is voltak földjeik, mi­ként a nógrádi várnak is volt más megyékben, bár Nógrád kevésbé „szórt" és szigetszerű, mint sok más megye. Ez a királyi vármegye a magántulajdon birtokadományok útján való megerősödése, a termelőerők és társadalmi viszo­nyok fejlődése következtében a XIII. század első felében kezd a szabadok önkormányzati szervévé alakulni. Mindez, az államháztartásra nézve — ami nagymértékben azonos a királyi udvar gazdálkodásával —• hátrányos hely­zetet teremtett és válságok kútfőjévé vált. A nagybirtokosok növekvő hatalma új feladatok megoldása elé állította az uralmukat biztosítani akaró királyokat, akik szövetségeseket találtak az azok nyomása alól szabadulni akaró, különböző katonáskodó elemekben, a közép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom