Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

Ságokban, de főleg a pénzügyiben, a kormányzat törekvéseinek leghevesebb ellenzője volt. Ócsai Balogh Péter zólyomi főispán, volt másodalispánunk, minden elhamarkodást ellenezve volt a legfőbb tanácsadójuk. Az ellenzék által elért eredmények sorába tartozott, hogy ezután a törvényeket latin és magyar hiteles szövegben kellett megküldeni a törvényhatóságoknak, amelyek kötelesek minden ügyet magyar nyelven tárgyalni és a helytartótanács is köteles velük magyarul levelezni. Minden törvényszék, az egyházi szentszéket kivéve, köteles ítéleteit magyarul meghozni. Gazdasági vonatkozásokban azonban jóformán semmi eredményt sem értek el. Az 1812. június 1-én berekesztett országgyűlés — a rendeknek a birodalom pénzügyi rendezésével kapcsolatos merev magatartása miatt — megerősítette az uralkodót elképzelései helyességében. Ezért 13 évig, 1825 júliusáig, nem hívott össze országgyűlést.

5 A GAZDASÁGI KONJUNKTÚRA ÉVEI Megyénk lakosságának életét elsősorban a mezőgazdasági termékek értékesítési lehetőségei befolyásolták, ami szoros összefüggésben állt az időjárási viszonyokkal. Nagy csapást jelentettek az aszályos évek, amikor a nehezen fuvarozható gabonaszállítmányok a rossz utak miatt a termésfölösleggel rendelkező vidékekről nem jutottak el a szükséget szenvedőkhöz, és így helyi jellegű éhínségek támadtak. Ilyenkor minden megdrágult. Baj volt azonban bő termés idején is. 1780-ban például a Zagyva völgyében tavaszkor oly alacsonyak voltak a gabonaárak, hogy senki sem akarta eladni a tavalyi termést, sőt még vevő sem jelentkezett. A francia háború konjunkturális időszakában megyénkben is fellendült a gabonatermelés, ami lehetővé tette, hogy néhány nemcsak termelni, de kereskedni is tudó középbirtokos megmentse az XVIII. század utolsó harmadára már adósságokkal terhelt örökölt birtokát. így tett a gácsi részvényes Szilassy József is, akinek 1804 és 1808 között sikerült losonc-tugári birtokát visszaváltania. Más módszerrel tette gazdaságossá birtokát a salgótarjáni földesúr, Jankovich Miklós, aki apjától teljesen szétzilált, adósságoktól terhes uradalmat örökölt. Annyira a takarékos gazdálkodásra törekedett, hogy erdeiből még a gallyszedést is megtiltotta falvai — Karancsalja, Salgótarján és részben Szőllős — lakosainak és nagyarányú juhtenyésztésbe fogott. Volt olyan év, hogy 40 ezer forintot vett be csak a gyapjú árából. Két évtized múlva kortársai már „salgótarjáni nábobnak" nevezték, és messze földön híres volt jobbágyai nagyfokú kizsákmányolásáról. A belterjes gazdálkodás jelentőségét többen is felismerték középbirtokosaink közül és ez főleg a szőlőművelésre irányult. Prónay Pál annyira szakértője volt ennek, hogy 1780-ban „A szőlőknek plántálásáról, helyes műveléséről és a boroknak rendes megtartásáról való oktatás" címmel 64 oldalas útmutatót nyomtatott ki Pesten. Ez az első magyar nyelven megjelent szőlészeti és borászati szakmunka. Prónay művének megyénkben meg is volt a tárgyi alapja, hiszen szőlőtermelésünk már a középkorban jelentős és egészen a filoxéra meg-