Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

VII. A NAGY NEMZETI FELBUZDULÁSTÓL A POLGÁRI FORRADALOMIG Korszakunk első időszaka 1790-től, a nagy nemzeti felbuzdulástól, majd az azt követő, polgári forradalmi eszméktől megrettenő és a francia háború időszakának uralkodói abszolutizmusát részben támogató nemesi vármegye vívódásait öleli fel az 1811—1812. évi országgyűlés szétoszlásáig. A második időszak a nyílt fejedelmi abszolutizmus és az országgyűlés összehívását sürgető vitáiknak az 1812-től 1825-ig tartó periódusa. Ezt tetőzi be az 1825-tel kezdődő harmadik időszak, a tulajdonképpeni „reformkor", amely 1848-ban polgári forradalomhoz vezetett. A NEMZETI ESZME JELENTKEZÉSE. A JAKOBINUS ÖSSZEESKÜVÉS ÉS A FRANCIA HÁBORÜK Nemességünk, élén, a népszerű Ócsai Balogh Péterrel, diadalittasan vett részt az 1790. évi megyegyűléseken. A Balogh vezetése alatt álló többség — amelynek politikai elveit országos viszonylatban is ő fogalmazta meg — „a Habsburg-barát arisztokráciával és a csekély számú polgári beállítottságú reformerrel szemben — írja Makkai László — a Habsburg-abszolutizmus rendszerét nemesi demokráciával, azaz a jobbágyság kizsákmányolására alapuló, köznemesi uralom alatt álló alkotmányos királysággal akarta felcserélni". Elképzelésük „nemesi demokratikus" alapja nyilván a magyarországi nemesség viszonylag nagy száma: minden 20—21. ember nemes volt. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a nógrádi nemesség, bár egy töredéke gazdaságilag már a polgáriasodás útjára lépett „árutermelő érdekeit még a feudális rendszer kereteiben látta biztosíthatónak" — jó ösztönzők lehettek erre a gácsi manufaktúrák is — „és ezért a polgári nemzeti ideológia elemei leginkább a nyelvharcban ütköztek ki". így azután míg Balogh és elvbarátai országgyűlési szereplése elsősorban a protestáns vallásszabadság biztosítása körül forgott, addig nógrádi társaik főleg a magyar nyelv hivatalossá tételéért küzdöttek. Ennek során — Gyürky István alispán javaslatára — 1790 decemberétől kezdve a megye jegyzőkönyveit és hivatalos iratait magyar nyelven vezették. Érvényesült azonban megyénkben a katolikus reakció is. Kitűnik ez az 1790. március 5-én Balassagyarmaton tartott közgyűlést követő eseményekből. Ezen a gyűlésen — tudomásulvéve II. József utolsó intézkedéseit és II. Lipót (1790—1792) trónra léptét — aggályukat fejezték ki, hogy Mária Terézia törlő* 275