Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

Az 1763. november 21-i, Grassalkovich elnöklete alatt tartott tisztújításkor galánthai Balogh Jánost első, Prónay Lászlót másodalispánnak, Szentiványi Ferencet pedig főjegyzőnek választották meg. Az 1764. június 17-ére összehívott országgyűlésre pedig Balogh János első alispánt és az előző, 1751. évi országgyűlésen már jelen volt Darvas Jánost választották meg követnek, ahol eleinte mind a ketten ellenzéki magatartást tanúsítottak. Ez a királynő és a főispán neheztelését vonta maga után, mert 1763-tól, a hétéves háború befejezésétől kezdve Mária Terézia az ország gazdasági és társadalmi újjászervezésére, az abszolutizmus kiépítésére törekedett. A szükséges reformokat azonban csak a nemesi jogok csorbításával lehetett megvalósítani. Az országgyűlésen — ahol Kollár János jezsuita 1763-ban megjelent, a főpapok és nemesek jogait az abszolút királyi hatalom által csorbítani javasló könyvét is megsemmisítésre ítélték — hevesen kikeltek az adót emelni és a jobbágyok terheit szabályozni akaró javaslatok ellen. A vita során Balogh elismerte, hogy az adóemelési javaslat számos olyan rendelkezést tartalmaz, amik elősegítik, hogy a nép a régi terheit könnyebben viselje, de semmi olyant sem tartalmaz, ami újabb terhek viselésére képessé tenné. Érvelését Darvas — akkor, amikor a papság részéről a királyi előterjesztés támogatása hangzott el — azzal támasztotta alá, hogy a nép sorsának javításáról elsősorban a főpapságnak kellene gondoskodnia, mert az sok helyütt annyira szegény, hogy ruha híján a templomba se járhat. Követeink, a királynő Grassalkovich által tudomásukra hozott neheztelését kiengesztelendő gyorsan köpenyeget fordítottak. Ezért Baloghot és Darvast gúnyversekkel igyekeztek nevetségessé tenni. Az egyik, a nógrádi és a mosoni követeket ostorozó magyar versezet szerint Balogh azért állt az idős Darvas mellé, mert ítélő mesterségére pályázik. Ezt a támadást igyekezett kivédeni egy Darvast és Baloghot dicsérő verses latin mű. Erre, egy szintén latin nyelvű versezet támadást intézett Darvas nógrádi, Ráday pesti és Majláth honti követek ellen, szemükre vetve, hogy mindhárom megyében ők szorították ki Tihanyi Dánielt a követségből. Felszólítja őket hibáik jóvátételére, mert Tihanyi igazmondó, eszes ember, mérsékelt politikus, aki vigyáz arra, hogy a szabadságot meg ne sértsék, törvényeinket, szokásainkat szentül őrizzék, az adófizető népet meg ne terheljék és a nemest paraszttá ne tegyék. Ha hibájukat nem teszik jóvá, nevük örökké átkozott lesz a nemzet — értsd: a nemesség előtt. A viták során a leghevesebb ellenkezést az úrbérrendezés ügye váltotta ki. Egyetlen eredmény egy törvényerőre nem emelkedett javaslat volt, amely az úrbéresek jogait sértő földesurak büntetését állapította volna meg. A királyi kancellária nézetével szemben — amely szerint a jobbágy és a földesúr közti viszony szabályozása közügy és a király legfőbb felügyelete alá tartozik — a rendek azt vallották, hogy magánjogi kérdés, amely fölött csak a megyei hatóságok és a törvényszékek dönthetnek. Így azután lényeges eredmény nélkül oszlott szét 1765. március 21-én az országgyűlés, a diéta.

18 Az 1764—1765. évi országgyűlés után az 1765. december 7-i tisztújításon Prónay Lászlót első, Szentiványi Ferencet másodalispánná választották meg. Hivatali működésük idején vette kezdetét az 1766- július 10-én már elkészült, de csak 1767. január 26-án, magyar, latin és szlovák nyelven kibocsátott úrbéri 16 Nógrád megye története 241