Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

is felbukkant. Valószínű, hogy augusztus 29-én, Heves megyével egyidőber, hívta fel Rákóczi Nógrádot is a csatlakozásra. Augusztus 30-án ludányi kastélyából Losoncra hívták a Bécsben járt Ráday Pált a megye vezetői, mivel Rimaszombatban már 200 kuruc lovas volt. A tanácskozás eredményeként hűek maradtak a királyhoz, és az 1703. szeptember 4-i gácsi közgyűlésükben elrendelték, hogy a nemesség húzódjék családostul Gács és Kékkő várába, valamint Szécsény mezővárosába- Élelemmel való ellátásukról a losonci és füleki járás szolgabírái gondoskodjanak. Közölték a haditanáccsal, hogy igyekeznek Buda és Pest megerősítésére 60 embert küldeni, Forgách Simon császári tábornoktól pedig 50 hajdút kértek Gács védelmére. A kurucok Füleknél szeptember 2-án léptek a megye területére és néhány nap alatt elözönlötték a Felső-Ipoly völgyét. 3-án már Gács vára alatt is megjelent két zászlóaljnyi kuruc, de mivel ágyúval lőttek rájuk, visszavonultak. Losonc felső kapujánál is megjelentek, a városba azonban nem engedték be őket. Számuk ekkor az Osgyán felől jöttékkel együtt 400 főt tett ki. Hadnagyaik, a már korábbi kuruc felkelésben is részt vett szécsényi lakos, Csizmadia Kis Ferenc, a füleki Szőcs János és Tirpács nevű egyén voltak. Hozzájuk csatlakozott Vay Ádám salgói tiszttartója Tercsi János is. Szeptember 6-án Losonc táján már 14, Szécsény táján pedig 18 zászlóaljnyi kuruc volt. 7-én Kis Ferencet „családlátogatásra" 23 társával együtt „hitre" beeresztették a szécsényiek városukba. Szécsény elhagyása után ő és katonái Ludány és Halászi megsarcolása utan Pösténynél átkeltek az Ipolyon, majd annak északi partjáról ismét átkelve megszállták Balassagyarmatot, s onnét Magyarnándor felé fordultak. Lóboncot szeptember 12-én foglalta el 8 zászlóaljjal Ocskay. Rekvirált 200 lovat — „kivált a nemességéből" — és felvett a seregébe 20 önként jelentkező iijút. -tizekben a hetekben Nógrádban a parasztság uraival szembeni bosszúja is megnyilvánult. Kajály Pál 1703. szeptember 7-i, Gácsott kelt levelében megírta, hogy „ha a felséges udvar succursust [felmentést] nem küld, minden márnáinkból s javainkból kipusztítanak bennünket, s már a szegénység is igen szofogadatlankodni kezdett, úgy, hogy ezentúl jobbágyainknak sem fogunk parancsolhatni, csak még azok is ellenünk ne támadnának". A kuruc hadak valóban a hozzájuk nem állt nemesek lovait, szarvasmarháit, juhait, sertéseit elhajtották és jobbágyaikat is megsarcolták, vagyis az ellenpárt „meggyőzésének" régtől szokásos eszközéhez folyamodtak. Ugyanakkor a jobbágyság megtagadta a porciót és az adófizetést. A Gács várába szorult mintegy 320 nemesi felkelőt a vagyoni pusztítás, a vármegyét pedig a budai kormányszék által sürgetett porció és adó nem fizetése hozta zavarba. A legnagyobb és legfenyegetőbb meglepetés volt azonban a várakba zárkózott nemesség számára a kurucokat már közelebbről megismert losonciak beszámolója, mert kiderült, hogy „vannak felesen köztük jó paripásak, fegyveresek, ruhásak" — tehát jól felszerelt hadinép — és hogy —, amint az a megye tervszerűen végrehajtott megszállásából is kiderült — hallgatnak tisztjeik szavára, tehát fegyelmezettek. Ocskay zászlóaljai Losoncról a bányavárosok felé törtek. Szeptember 14-én hajnalban elfoglalták Korponát és még aznap Selmecbányát, ahol báró Hellenbach hűséget esküdött a fejedelemnek, aki azután rábízta a selmeci bányák vezetését, kamaragróffá nevezte ki. Ocskay 15-én Bozók várát, 17-én Lévát