Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)

vicenótáriusi (aljegyzői) állás szervezését. Ruttkay is számos iratot elvesztett és ezért 1626-ban a megyék a nádorhoz fordultak, hogy lemondásra és jegyzőkönyveik visszaadására beszélje rá az „öreg" Ruttkayt. Az aljegyzői állás megyénkben 1679-től 1683-ig nem volt betöltve, ami a Thököly-féle harcokkal állhatott összefüggésben. Nemcsak gyakorlati, hanem művelődéstörténeti fontosságuk is volt a jogi vitáknak, mert a jogszabályok széles körű ismeretét és a fegyelmezett, érveket felsoroló, az ellenérveket megcáfoló gondolkodást és előadói készséget is megkövetelték. Rimay János nemzetközileg elismert és a diplomáciai tárgyalások során érvényesülő, vagy Balassa Zsigmond hatalmas szónoki képessége, a törvények és adott helyzetek jogi útvesztőiből kivezető utat a kor retorikai szabályainak segítségével kereső és megtaláló készsége iskolázottságuk révén csiszolódott ki. Nagy gondot okozott azonban az írásos bizonyítékok megőrzése és viszszaszerzése. Példa erre Batta Bálint 1607 nyarán Füleken kelt végrendelete is, amelyben meghagyta, hogy „mivel a tatár és török futásban" a famíliája „jussait és régi eredetét mutató leveleknek" egy része elveszett vagy mások kezébe jutott, és csak néhányat tudott visszakapni, törekedjenek azok visszaszerzésére. Arra nézve, hogy az ilyen jogbiztosító levelek egy-egy ügyvéd ténykedésének milyen fontos tényezői voltak, jó példa Budai Bornemissza Bolgár Pál végrendelete. Hagyatékában a következő iratok voltak találhatók: a pozsonyi (eredetileg óbudai) klarissza apácáknak — akiknek protestáns létére ügyvédjük volt — Ceglédre vonatkozó „leveleik. Az Halas és Pathaj városbelieknek privilégiumok". A Kékedi család „levelei egy csomóban", a Paksi család „levelei, melyek az vármegyéről kőitek, ... az egész Sárköznek decimáról való levelek ... hogy dézsmával a sárközségh [sic!] nem tartozik, privilégium forma." Ez a Szécsényben lakó ügyvéd tehát a Duna—Tisza közi hódoltság alatti területek bonyolult ügyeivel is foglalkozott, ami Pest és Solt megyék székhelyének megyénkben létéből következett.

29 A nemzeti irodalom értékeinek megmentése és terjesztése terén korszakunk legkimagaslóbb egyénisége a sokoldalú — katona, politikus, diplomata, költő és bölcselő — Rimay János. Alsósztregován született, anyja Madách lány volt. Családja közeli kapcsolatban állt a Balassákkal, akiknek nemes familiárisai lehettek és nagy hatással volt rá Bálint, a költő, akivel 1583-tól 1589-ig sokat érintkezett és aki annyira kedvelte, hogy versei javítását — vagy talán másolását — fiatal barátjára bízta. Balassa Bálint körül ebben az időben baráti kör alakult ki, amelynek tagjai „a magyar nyelvben való versszerzésben egymással vetekedtek". Közéjük tartozott az ifjú Rimay is, aki ekkor írta első szerelmes és vallásos énekeit. Atyai pártfogója volt 1587 táján Báthory István országbíró is. Balassa Bálint 1589-ben kezdődő bujdosása után sem szűnt meg a nála 20 évvel idősebb nagy lírikus rajongója lenni, és életének jelentős részét emléke ápolására, művei összegyűjtésére és az utókor számára való megmentésére szentelte. Nagy egyénisége Nógrádban szinte írói iskolát teremtett. Jó barátja volt a nála közel 20 évvel fiatalabb unokaöccse, Madách Gáspár (1590—1674), aki igyekezett Rimay műveit összeszedni, hogy — amint írja