Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)
hazaszeretettől indíttatva, mint inkább a szabadalmas hajdúknak a jobbágyságtól való elhatárolódásának jeleként adta át nekik a levelet. Javasolták Forgáchnak, hogy a füleki várkapitánnyal fogassa el a közeli Rahón lakó Varga Benedeket, a parasztvármegyék megbízottját, mert ezek után Miskolczi Nagy János nem meri otthon megvárni „a parasztvármegyék assecurátióját [azaz a személyét biztosító nyilatkozatát], pedighát jó lenne még többet is megtudni a parasztság szándékairól". A török mozgolódásai következtében ismét fontossá vált a nógrádi várak megerősítése vagy újraépítése. Az országgyűlések egymást követő sora határozta el ezeket a munkálatokat és közmunkaként mindegyikükhöz két-két járás — sokszor nemcsak szomszédos, hanem távolabbi megyékben levő — jobbágyait rendelték ki. Az építkezések azonban nagyon lassan folytak. Megmagyarázza ezt a lassúságot az alkalmi és igen távoli munkaerők igénybevétele, az hogy a jobbágylakosság, nehéz út és fuvarozási viszonyok között, kellő hozzáértés nélkül lett volna köteles várakat építeni. 1608-ban pl. a megye három járását Szécsény, egy járását és Kis-Hont vármegyét Fülek kijavítására vették igénybe. Ugyanakkor a távoli Liptó vármegyét Gyarmat, Trencsén vármegyét Drégelypalánk, Zólyom és Árva vármegyéket Nógrád, a török uralom alatt nyögő Heves, Külső-Szolnok, Pest, Solt és Fehér vármegyéket Buják, Hollókő, Somoskő és Ajnácskő, Pilis vármegyét, Szentendre és Óbuda városokat pedig három magyar uralom alatti honti járással együtt Vác várának megerősítésére rendelték ki. Ez volt a rendszer, némi beosztási változtatásokkal egész 1663-ig. A várak újjáépítése és megerősítése körüli munkálatoknak megyeterületileg is volt kihatásuk. Az azok elvégzésére kijelölt Pest megyei járások miatt Vácot Pest megyéhez. Gyarmatot pedig —• amit a Balassák kékkői uradalmához való tartozása révén Nógrádhoz számították — mivel 1602, 1618, 1635 és 1647-ben főleg a Hont megyei bozóki járás lett volna köteles ellátni, ismét hol Hont, hol Nógrád megyéhez tartozónak tekintették. A megye nemességének a hangadói — akiknek élén Rimay János és Bosnyák Tamás füleki kapitány, a Sági—Werbőczi-féle uradalom birtokosa állt — feltétlenül királyhűek, és minden vonatkozásban azok az 1592-től 1621-ig főispán Forgách Zsigmond hívei, aki felesége, a fiúsított Losonczi Anna révén hatalmas birtokokhoz — Losonc, Szécsény, Ecseg, Somoskő és Gács uradalmaihoz — jutott megyénkben és tősgyökeres nógrádivá vált. Családi birtokainak központjává Gácsot tette. A török elleni védekezés nagy szószólója és ezért — katolizáló törekvései ellenére is — még a protestáns nemesség támogatását is élvezte. A megye tulajdonképpeni vezetői azonban az alispánok. A megye politikai életében ekkor egyrészt a Rudolf király (1576—1608) halálával bekövetkezett trónváltozás és a megyénket a török elleni harcok során jól megismerő, a bécsi kameralisták merkantilista gazdasági törekvéseit megvalósítani igyekvő II. Mátyás (1608—1619) uralkodása, másrészt 1613-tól kezdve Balassa Zsigmond erdélyi fejedelmi trónra törekvése jelentette a legfőbb problémákat. Ezek összefüggtek a protestáns egyházak szervezetének kiépítésével és az ellenreformáció kezdeti sikereivel. Ugyanekkor azonban, bár a megye területének egésze magyar uralom alatt állott, a töröknek behódolt falvak száma egyre nőtt.
