Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)
egyébként a budai, esztergomi, koppányi, tolnai, szegedi, simontornyai és paksi hasonló célzatú épületek felépítése is. Megyénk török kori épületei elpusztultak vagy feltáratlanok. Néhány töredékük ismeretes csak, pl. a valószínűleg török eredetű salgói ágyúállás, vagy a nógrádi vízvezeték csövek. Ez utóbbi helyen sok baj volt a vízellátással. Az egyik nógrádi magyar rab 1590 októberében írt leveléből értesülünk arról, hogy a vár „hitvány kútjából" kénytelenek vizet inni, miért is sokan vérhasban szenvednek. 20 A kútvizek szennyezett, fertőzött volta a halált okozó vérhasnak vált forrásává, amely hihetetlen nagy mértékben pusztította a Magyarországra került nyugati segédcsapatok katonáit is. A magyarok nagy fokú borfogyasztással, a törökök a forralt vizet kívánó fekete kávéval igyekeztek elkerülni a vízivást, és ezért körükben ezen a réven kisebb volt a vérhas miatti halálozás. Gyakorivá váltak a pestisjárványok is. Ezek közül nagyméretű volt az 1586. évi, aminek hatását még csak fokozta a babona és a kuruzslás. Szamosközy István történetíró kelt ki az ellen, hogy a Krakkóban nyomtatott és ez idő tájt hazánkban is elterjedt „csíziók", amelyek „teli zsákkal bocsájtják a világ mind a négy tájékára a jövendölést", a csillagjósok és „aranycsináló" alkimisták csalfa hazugságai mennyire hatalmukba kerítették az embereket. Ezen cseppet sem csodálkozhatunk, hiszen még az idegbeteg Rudolf király (1576—1608) prágai udvara is melegágya volt a csillagjóslásnak és a babonának. A babona mellett azonban kezdetét vette egyrészt a műkincsek gyűjtése — aminek eredményeként számos nagyértékű középkori alkotásunk került a nyugati gyűjteményekbe — másrészt a természettudományi ritkaságok összeszedése. 1554-ben pl. a művelt Balassa Jánost kérte meg I. Ferdinánd fia, Ferdinánd főherceg ritka kőzetek gyűjtésére, aki azután az ő segítségével állította össze ambrasi várkastélyában felső-magyarországi eredetű ásványgyűjteményét. E korból származó, nógrádi vonatkozású ötvösművünk a később az Eszterházyak birtokába került 1 méternél magasabb boroskancsó, amelynek felirata: „Engem csénáltatott Losonczi Antal. — 1548." Az európai műveltségű, ezüsttől, aranytól, drágakövektől pompázó bársonyban, selyemben járó nagyurak és hölgyeik, s az azokat utánozni akaró birtokos köznemesek mellett a másik oldalon a vászon- és rossz posztóruhában járó jobbágyok és kisnemesek, éhező végbeli katonák és bujdosó szegénylényegek nagy tömege állott. Ez az örökség maradt a XVII. századra. 21
