Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)

20—22%-os arányukból és déli, mezőgazdaságilag kedvezőbb térbeli elhelyezkedésükből — pl. szőlőművelés egykor elterjedt volta — következne. A megye összes szemtermésének 74,3%-a búza, 13%-a zab, 7,9%-a árpa és 4,7%-a rozs. Vagyis parasztságunk főleg a búza termesztésével foglalkozott és ugyanakkor köznemességünk birtokain nagy súlyt helyezett a szőlőművelésre is. A nagynógrádi birtokokon feltűnő az, hogy azok szemtermésének csak 60%-a búza, de 24,2%-a a zab, ami a birtoktesteknek északibb fekvéséből, de talán abból is magyarázható, hogy tulajdonosaik katonaságuk lovai számára a zab fokozottabb termesztésére ösztönözték jobbágyaikat. Arra nézve, hogy ezek az adatok mennyiben jelentenek hanyatlást vagy emelkedést a termelésben, csak több év tizedelszámolása alapján lehetne választ adni. A fenti kenyérgabona mennyiségek tízszereséből még lejött a földesúri kilenced is és így a tizedbe beadott gabonaféleségek nyolcszorosa állt a jobbágy háztartások rendelkezésére. Nagy volt azonban a kézi cséplés vagy nyomtatás alatti szemveszteség és a vermekben való tárolás miatti dohosodás is, és így a learatott gabonának — a vetőmagot is leszámítva — mintegy 40— 50%-a szolgálhatott csak étkezési célokra. Valószínű, hogy a rideg állattenyésztés fellendült. Összesítő adataink azonban erre nézve nincsenek. Ugyanígy a középkorban nagy számban meglevő halastavaink elhanyagolásuk miatti fogyásával számolhatunk. Űj színt jelentett megyénkben a török által néhol bevezetett rizstermesztés.

7 Mezővárosaink közül Vác, Nógrád, Gyarmat, Kékkő, Szécsény és a Bebek Ferenc által tudatosan fejlesztett Fülek lehettek azok, amelyekben a várakban katonáskodó elemek letelepedése némi létszámgyarapodást eredményezett. Mezővárosaink ipara sem igen lendülhetett fel. Nyoma van azonban annak, hogy Szécsényben virágzott a posztókészítés. Meghonosításának időpontját nem ismerjük. Van olyan vélemény, hogy itt, 1526 után a ferencesek létesítettek kallómalmot és posztókészítő műhelyt az elpusztított kolostorok hozzájuk menekült szerzeteseinek munkába állítására- 1534-ben és 1535-ben több ferences rendi kolostor Szécsényben szerezte be a „habitus" (öltözetre való) posztót és a „szürke" posztót. Sokkal valószínűbb azonban, hogy a Losoncziak — talán éppen Losonczi István, aki jó gazda és falvai lakosságának ügyeivel is sokat foglalkozott — volt a szécsényi posztógyártás szorgalmazója. A várépítési munkák szakképzett kőművesek és kubikosok megyénkbe való letelepedését segítették elő. A kőművesek között olaszok is voltak. Pl. a Somoskőn letelepedett és 1558-ban az egri vár építkezéseihez áthívott Olasz János, aki ott Olasz Gergely, Veltalinai Bertalan és Olasz Flórián nevű társaival együtt dolgozott. Hihető, hogy Somoskő és Fülek várépítési munkálataiban is részük volt. Az 1550-es és 1560-as években sok kubikos is dolgozott az egri vár erődítési munkálatainál. Köztük több a Rimaszombat környéki, és hihető, hogy egyes csoportjaik nógrádiak voltak. A kályhások között ugyancsak a kis-honti fazekas zsaluzsányiak és osgyániak szerepelnek, de valószínű, hogy a nógrádi híres „füleki kályha" az ő munkájuk színvonalára is jellemző, hasonlóképp az ő munkájukra jellemző a „hollókői kályha". Ha csak a malmokat nem vesszük tekintetbe, igen kevés tehát az, amit megyénk XVI. századi iparáról tudunk. Valószínű, hogy az inkább hanyatlott,