Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)

érvényesültek? Az kétségtelen, hogy a megye vezetői, mivel követeik részt vettek az országgyűléseken, tudtak a szabad költözködés visszaállításáról. Tudott róla az akkor Nógrád legalább 30 falvában birtokos Werbőczi István is, hiszen ezeken az országgyűléseken is jelentős szerepe volt. Az azonban szinte kétségtelen, hogy az ott megszavazott szabad költözködéssel nem értett egyet, mert a Tripartitum 1532. évi második, kolozsvári kiadásában — bár módja lett volna rá — nem változtatta meg az ezt tiltó szöveget. Lehetséges tehát, hogy Werbőczi befolyására — az országgyűlés határozatával ellentétben — 1531-től 1540-ig, János király haláláig sem érvényesült megyénkben a szabad költözködési jog. Az 1531. és 1536. évi törvények hatását különben nagymértékben csökkentette, hogy azok nem kerültek bele a Corpus Juris-ba. A két király hadainak felvonulását egyelőre megszüntette az 1538. évi nagyváradi béke, de a nagyurak magánháborúin ez sem változtatott. E megegyezés János király birtokában hagyta Nógrádot, de 1540. szeptember 18-án bekövetkezett halála után — most már I. Ferdinánd és a kiskorú János Zsigmond hívei között — újból fellángolt a harc. A Balassák Buda elfoglalására ösztökélték I. Ferdinándot, amit nem sikerült megvalósítani. Sőt, Petrovics Péter, János Zsigmond egyik gyámja, 1541 nyarán elfoglalta a Ferdinánd-pártiak kezén levő Vácot és az ezen a címen, Buda 1541. augusztus 29-i török általi elfoglalása után, szintén a hódítóké lett.

2 VÁRHÁBORÜK Vác ellenállás nélküli elestével vette kezdetét megyénk területén a török hódoltság. Innen indultak ki a portyázó török lovasok falvaink hódoltatására — adófizetésre kényszerítésére — vagy elpusztítására. Nagyoroszit pl. 1544 telének végén dúlták fel, és lakóit részben fogságba hurcolták. 1544 tavaszán Mehemed budai basa és Hasszán esztergomi bég Nógrád várát foglalták el. Ugyanebben az évben Visegrád és Hatvan vára is a törökök kezébe került. Ez utóbbit, Nógrád elfoglalását meghalló védői felgyújtották, majd az egri várba menekültek és így ez a megye Zagyva völgyi részét védő vár szintén ellenállás nélkül kerüt az ellenség kezébe. 1545-ben Szanda várát is elfoglalta a török. Se Nógrád, se Szanda elfoglalásával kapcsolatban nem tudunk védekezésről. Ezek a földesúri várak inkább csak roskatag uradalmi központok, ahol tiszti lakások, magtárak és börtönök voltak, de nem komoly erődök, melyek kijavításáról a XV. század utolsó évtizede óta nemigen gondoskodtak. Újból jó karba a török helyezte azokat és a később elfoglaltakat is. A török gyors sikereinek és már télen is viselt hadjáratainak egyik nyitja pedig az, hogy ekkor már igen rövid az Alföldre támaszkodó hadtáp vonala, ahonnét élelmet, állatot és embert bőségesen tudott céljai érdekében felhasználni. A kettős királyság és a várháborúk időszakainak gazdasági és társadalmi életét magyar részről még mindig nagymértékben befolyásolta az 1526 előtt kialakult szemlélet. A birtokos uraknak az a fő törekvésük, hogy minél több jobbágyot és jobbágy telket szerezzenek meg. Ezt igazolja, hogy még az 1553. évi összeírás is csak egy kisebb allódiumot, vagyis majorgazdaságot em-