Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

vei a tereskei apátot és a bozóki prépostot bízták meg, megrendült. A tereskei apátság düledező monostorát a szerzetesek már rég elhagyták. Évi jövedelme 12 ft-ot tett ki. Bajoni István halála után, 1493-ban II. Ulászló az elszegényedett Esztergom-szigeti bencés apácáknak adta, akiknek Tereske mellett egy Apácafalva nevű kis falujuk volt. A losonci Szent Király kolostor újratelepülhetett, mert 1510-ben és 1512-ben a luzerni cisztercita rendi nagykáptalanon az apátja jelen volt. A XIV. századi olasz reneszánsz gondolatvilága hozzánk is eljutott. Egyik képviselőjének tekinthető — történetének több ismertetője szerint — a nógrád —hevesi földesúr, Tari Lőrinc, Zsigmond király törhetetlen híve. Nyíltan megvallotta, hogy kételyei voltak Isten léte és az emberi lélek halhatatlansága felől. Sokat viaskodott önmagával, korának vallási és filozófiai tanításaival, s végül, hogy kétségeit eloszlassa, elment Írországba, ott felkereste a „Szent Patrik purgatóriumát". Azt a barlangot, ahol a túlvilági dolgokat „meg lehetett ismerni", csaló ír szerzetesek tartották fenn búcsújáró hely gyanánt. Tari Lőrinc is bejutott a barlangba és megtudta mindazt, amit tudni akart. Istenbe és az emberi lélek halhatatlanságába vetett hittel tért haza, miközben elbeszélte a sok csodálatos dolgot, amit a „purgatóriumban" látott és amit egyik angol útitársa le is írt. Itthon is el-el beszélte kalandját és annak emléke még jó másfél század múlva is élt a nép emlékezetében, amit azután Tinódi Lantos Sebestyén beszélt el „a pokoljáró" Tari Lőrincről. Lehetséges, hogy kósza hírek keringtek kortársnője, az „ekebontó Borbála", vagyis az erkölcstelenségéről és szabad gondolkodásáról hírhedt Borbála királynénak, Szanda, Buják és Fülek úrnőjének, isten létét és a lélek halhatatlanságát tagadó hedonista bölcseletéről is, aki idősebb korában állandóan gúnyolta szolgáló leányait hitükért. A nagy tömeg viszont szinte állandóan a bűnökért járó túlvilági bűnhődéstől való félelemben élt.

29 A kételkedés és a hitetlenség halvány nyomai eltörpülnek a megye templomainak hol környezetükhöz simuló, hol ahhoz viszonyítva szinte monumentális megjelenése mellett. Sok közülük alapjáig elpusztult, köveit széthordták. A megmaradtak egyik legnagyobbika a mátraverebélyi, amely a koraközépkori hagyományoktól terhes búcsújáró helynek és a megye talán „legklerikálisabb" családjának, a bárók sorába emelkedést megkísérlő Verebiek magasra törő álmainak köszöni létét. Épületének ablakai a XIV. és XV. század fordulóján készült egri püspöki palota és ezekkel együtt a csehországi Znojmó egyik 1370— 1390 közt épült házának ablakaihoz hasonlítanak, feltehetően a prágai Parlerműhely hatott az épület kialakítására. A templom ajtaja feletti kör alakú ablak viszont a XIV. század második felében épült zabari, gyöngyössolymosi, zubogyi, sőt a távoli veleméri templomokéhoz hasonló. Befejezője hihetőleg az 1403-ban meghalt Verebi Péter. Középkori templomaink legtöbbje emelkedésen épült és így alkalmassá vált, hogy a körülöttük elterülő temetőt, a „cintermet" (a latin coemeterium — cimetérium — szóból) fallal kerítve a falvak lakóit kisebb támadásokkal szemben védelmezzék. Ezek egyik szép példája a nógrádsápi kis erőd, amelynek templomában értékes falfestményeket tártak fel. XV. századi falfestmények maradványai láthatók a mátraszőlősi templomban is. A XIX. század elején ilyenek