Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

férj előbb halna meg — a rokonok megkárosításával — továbbra is az özvegykezén marad. Találtak is egy tőrincsi parasztembert, Fazekas Mártont, aki Zsigmond nevű csecsemőjét átadta nekik — nyilván nem ellenszolgáltatás nélkül, így nőtt fel azután a fiú mint nemes Hencz Zsigmond. Amikor Hencz Pál meghalt, felesége rokonai suttogni kezdtek és Derencsényi Péter nyíltan is hangoztatta, hogy Hencz Zsigmond nem nemes, hanem „törvénytelen" parasztfiú, amiért azután a magát nemesnek hívő ifjú panaszt emelt ellene a nádor előtt. A per során minden kiderült, az özvegy Hencznét fej- és jószágvesztésre ítélték, de II. Ulászló megkegyelmezett neki. Eltekintve az esetben szereplő csalástól, a XV. és XVI. század fordulóján már törvényekre is hivatkozva védték a nemesi származás „tisztaságát", ami elsősorban a nemesi családok anyagi körülményeinek a biztosítását célozta. Ugyanezt tette a városi polgárság is. Egy Vác környéki nemes, Szálai Márton, Selmecbányán feleségül vett egy polgárleányt és maga is polgár akart lenni. Ezt azonban csak Báthori püspök és a királyné közbenjárására érte el 1505ben, de csak úgy, hogy a királyné újból biztosította a német lakosságú várost, hogy ott se magyar, se szlovák nem nyerhet polgárjogot. Ezzel szemben mezővárosi polgáraink sorában voltak nemes emberek is. Például 1454-ben szécsényi polgárként említik a nem nemes Szabó Balázs és Nagy Tamás mellett a „nobilis" Szántói Andrást.

27 A kor mélységesen és ellentmondásosan vallásos, ami egyrészt az általános létbizonytalanságból, másrészt a másoknál még a túlvilágon is jobb módon élni akarásból fakadt. A létbizonytalanság érzetét — az említett országos és helyi okokon kívül — a XIV. század utolsó évtizedétől kezdve a katonáskodó nemesek és jobbágyok számára a török háborúk egyre nyomasztóbb légköre is súlyosbította. Losonczi István seregének a havasalföldi határ védelmében való megsemmisülése és Ilsvai Lesták nádor török fogságba esése 1395-ben még csak a kezdet. Katonáik között sok volt a nógrádi és ez minden hadjárat idején új problémát okozott. Sokan estek fogságba, akiket vagy ki tudtak váltani, vagy nem. Így pl. 1416-ban a pécsi országos tanácskozás eredményeként igyekeznek kiváltani a Boszniában fogságba esett Halápi Jánost, akiért, számos társával együtt összesen 65 000 forintot kellett fizetni. Hazatértéről nincs tudomásunk és vele halt ki a család. 1431-ben a Nováki család utolsó férfitagja esett török fogságba. Váltságdíja fejében 500 ft-ért adta el galábocsi kúriáját és birtokát. Többen viszont a török elleni harcokban szerzett érdemeikért nógrádi birtokokat kaptak. így volt rövid ideig, 1407-től 1409-ig birtokos Heves és Nógrád négy helységében Mátyás király anyai nagyatyja, Szilágyi László, aki ezeket a birtokokat cserélte el Horogszegért, ami után előnevét vette a család. A török miatti félelem hatására több délvidéki birtokos költözik Északra. Így jutottak megyénkbe a Szilassyak is, akik közül György 1477-ben Derecskéi Péter magvaszakadtával adományul kapta Losonc-Tugárt. Megélénkült a búcsújáró helyek forgalma és az egyház igyekszik azok számát növelni. IX. Bonifác pápa 1400-ban búcsút engedélyezett a (zagyva-) szentjakabi plébániatemplomot, valamint a szécsényi, Szentlélekről elnevezett kórház kápolnáját felkeresőknek, ha azok adományaikkal hozzájárulnak a szegények és a betegek ellátásához. Legjelentősebb azonban az akkor befejezett ve-