Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

rehajtási parancs kiadására és őt, hogy árulójuk ne legyen, cinkosaikkal orvul megölették. Ezért a váci káptalant, mint hamis oklevelek kibocsátóját, pecsétje és javadalmai elvesztésére ítélték. Az ítéletnek ezt a részét azonban II. Ulászló felfüggesztette, a váci püspököt, a tudós Báthory Miklóst, a hamisítás vádja alól felmentette és a káptalan megbüntetését, „kínálkozó alkalommal" magának tartotta fenn. Fej- és jószágvesztésre ítélték azonban — birtokuk 2

/;>-a a bíróságé, Va-a Bekény Dénesé lett — Alberthy Miklóst, Alaghy Mihályt és a váci káptalan nemes szolgáit. A két példa is igazolja „az írástudók" nagy fontosságát, felelősségét és azt is, hogy a birtokügyek terén egyre nagyobb szükség volt a litterátusokra, a „deákokra". Számuk szépen megszaporodott megyénkben is. Ismerjük közülük Kővári Pált (1388), aki 1429-ben már nádori ítélőmester és pénzes ember, Péter deákot (1390), Libercsei Jakabot (1395), Sőji Bertalan mestert (1396), Hugyagi Balázst (1437—1445), aki 1439-ben a saját költségén vállalkozik a Geréb család libercsei, pöstényi és palásti birtokrészeit illető jogai érvényesítésére, ami sikerült is, és a költségek fejében 1445-ben részbirtokos lesz maga is Pöstényben, továbbá Géczi Jánost (1481) stb., akik mind ügyvédeskedtek. Deákként kezdhette Zellői János országbírói ítélőmester is, aki 1422-ben Gyarmaton lakott, Mohorai Vid fia, János, 1446-ban királyi jegyző, Dorogházi László 1489ben szintén királyi jegyző, 1496-ban pedig már ítélőmester. Számos pap is foglalkozott ügyvédeskedéssel. így Simon „presbiter" 1395-ben Verebi Péter ügyvédje egy Hartyánra vonatkozó perben. Klerikus volt Gyarmati János (balassa-) gyarmati közjegyző is, aki 1448-ban egy végrendelettel kapcsolatos tanúkihallgatásokat eszközölt. Világi emberek lehettek az 1473-ban és 1479-ben szereplő Verőcei Tamás és Verőcei Antal közjegyzők is.

24 Ezek a „deákok" és közjegyzők jogi műveltségüket rendszerint a hazai hiteles helyek mellett működő káptalani vagy szerzetesi iskolákban szerezték meg, ahol a latin nyelvet és az oklevél szerkesztést is elsajátították. A ferences kolostorokban — így a szécsényiben és a fülekiben is — az 1454-ben életbe léptetett szabályok szerint mind a klerikus, mind a laikus testvéreknek hetente három nap az írásban kellett magukat gyakorolni. Az alapismeretek megszerzői közül többen külföldi egyetemekre is eljutottak. Pl. Ceredi Demeter 1409ben a prágai egyetem bölcsészeti fakultásán tanult. Valószínű, hogy a külföldi egyetemek anyakönyveiben feljegyzett „szécsényi" származásúak közül nem egy a nógrádi Szécsényből való, vagy itt tanult, mielőtt külföldre ment. Báthori Miklós püspökösködése idejére (1474—1506) esik a váci főiskola, a „gymnasium academicum" felálítása. Ez tulajdonképpen a XI. század végén létrehozott káptalani iskola továbbfejlesztése. Vezetője a firenzei Bandini Francisco, aki egyúttal a püspöki könyvtár őre is. Ez a váci főiskola — feudális kori megyénk első főiskolája (második a losonci jogi akadémia a XIX. század derekán) — csakhamar az ország jelentős szellemi tényezőjévé vált. A hártya vékonyságú világi szellemi réteg mellett a papság — a váci püspöki udvart nem számítva — mintegy 350—400 fős rétege képviselte az írni és olvasni tudókat. A lakosság többi része, még a nagybirtokosokat sem véve ki, analfabéta volt. Persze, akadtak a birtokos urak között is ritka kivételek. Hihetőleg ilyen volt a „pokoljáró" Tari Lőrinc is. Sokszor pedig jobbágygyere-