Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
ELŐSZÓ
Iának az emeléséhez is. Az anyaggyűjtők és előtanulmányírók körének fokozatos kiszélesítése — némely esetben megyéből elszármazott, vagy a fővárosban élő kutatókat is igénybe véve — elsősorban szintén ezt célozta. Többen közülük már az eddig végzett munkájuk alapján is megérdemelték, hogy nevük ne merüljön feledésbe: Arday Borbála, Balogh Gyula, Boros Sándorné, Csongrádi Béla, Gálfi Árpád, Gombár János, Gáspár Ferenc, Gyenge Sándor, Faragó Tamás, Horváth Istvánné, Jeney Károly, Lonsták László, Petri Edit stb. A monográfia négy kötetben tárgyalja Nógrád történetét. így az I. kötet 896—1849, a II. az 1849—1919, a III. az 1919—1944 és a IV. pedig az 1944—1962 közötti időszak történetét öleli fel. A kötetek időrendi felosztása azonban — a fentiekből is kitűnően — nem minden esetben jelent egyúttal történelmi korszakhatárt is. A szerkesztő bizottság a megye történetének új, s főleg legújabb kori fejezeteit •— a társadalmi igényeket szem előtt tartva — szándékosan előnyben részesítette a régebbi időkével szemben. Ennek természetesen a terjedelemben, közelebbről az ívszámokban is kifejezésre kellett jutnia. Ezen kívül az egyes kötetek megjelenését részben a történelmi múlt legkiemelkedőbb eseményeinek évfordulóival is terveztük összekapcsolni. Ezzel összhangban á szerkesztő bizottság arra törekedett, hogy a kapitalista viszonyok kialakulása és fejlődése, valamint a munkásmozgalom kibontakozása történetének feltárása az 1918-—1919. évi forradalmakról és a Tanácsköztársaságról szóló fejezetek megírása előtt járjon. Hasonlóan a felszabadulás utáni korszak történetével kapcsolatos kutatásokat meg kellett előznie az ellenforradalmi rendszer története feldolgozásának. A monográfia Nógrád megye történetét a magyar történelem szerves alkotórészének tekintette, illetőleg tekinti. Ezzel egyidejűleg az általános összefüggések felvillantása mellett azonban mégis a helyit, pontosabban a sajátosat próbálta kidomborítani. Nem csekély gondot okozott persze az a körülmény — szerzőnek és a szerkesztő bizottságnak egyaránt — hogy Nógrád megye területe a történelem folyamán többször is elég lényegesen változott. Ezért a kutatásnak természetszerűleg mindig a mindenkori Nógrád tényével kellett számolnia. Ugyanakkor, különösen példák alkalmazása esetén — ha a válogatásra egyáltalán lehetőség nyílt — a hajdani Nógrádból az részesült előnyben, amely jelenleg is a megyén belül található. A földrajzi és egyéb nevek használatánál általában szintén a történelmi hűséghez igazodott a monográfia. A. jegyzetek, illetve a jelzetek tekintetében pedig lényegében a mai szokásoknak megfelelően járt el. Igaz, nem ragaszkodott mereven a feltétlen egyöntetűséghez, hanem igyekezett tekintettel lenni a különböző korszakok forrásbázisára, s főleg az elérhető források jellegére. Ez a magyarázata egyébként az I. kötet és a többi kötetek között e téren megnyilvánuló különbségnek is. A szerzők a monográfia mondanivalóját — kötetenként — viszonylag gazdag kép- és olykor iratanyagközléssel törekedtek teljesebbé és egyben szemléletesebbé is tenni. Nem egyszerűen a múlt „illusztrálásáról" van tehát szó, hanem sokkal inkább a jobb megismerés elősegítéséről és a helyi kultúra tárgyi emlékeinek a köztudatban történő felfrissítéséről. Végső fokon ugyanezt a célt kívánta a szerkesztő bizottság azzal is szolgálni, hogy a megye városainak és