Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

Egész telke csupán kettő, % telke egy, % telke tizenöt, V3 telke három és % telke 21 telkes jobbágynak volt. A telkek aprózódását mutatja, hogy 1828-ban még csak a 29, 1844-ben 38, 1848-ban már 42 jobbágycsalád települt ugyanazon a 16 és fél telken. A jobbágycsaládok alatt az esetek egyrészében 15-20 fős nagycsaládok értendők, erre utal a 42 telkes jobbágy családfővel együtt kimutatott 9 testvér és 33 felnőtt fiú. A falu gyorsuló elszegényedésére mutat az állatállomány létszámának alakulása. Figyelembe véve még azt is, hogy a dikális összeírások során igyekeztek az állatállományból - elsősorban a sertések, juhok számából letagadni -, megdöbbentően kevés az az állomány, mellyel a salgótarjáni telkesek földjeiket művelték, illetve melyekkel, mint haszonállattal rendelkeztek. Az előző fejezetben képet adtunk az állatállomány alakulásáról. A XIX. században e kislétszámú állatállomány is szinte rohamosan fogyott. 1844-ben még 26 ökröt írtak össze, 1848-ban már csak 18-at. Hasonló a helyzet a lovak esetében is, 1844-ben 68-at, 1848-ban már csak 55-öt találunk az összeírásban. Rövid négy esztendő alatt tehát 21-gyei fogyott az igavonó állatok száma. Mint kimutatásunkból is látható, nem egy telkes jobbágycsaládnak már semmiféle állata sem volt. Ezek a családok csak úgy gazdálkodhattak, ha gazdagabb rokon családokkal összefogtak, vagy az uraságtól béreltek igás munkát. Az állatállomány csökkenése nemcsak az igás állatok esetében mutatható ki. 1844-ben még 124 juhot tartottak a telkes jobbágyok, négy év múlva már csak 36-ot, tehát 88-cal kevesebbet. Elképesztően kevés az 5 szarvasmarha. Egyedül a sertések száma nőtt 6-ról 11-re. Az adómeghatározás alapját képező összeírások adatait kritikával kell kezelni, éppen ezért nem lehet messzemenő következtetéseket azokból levonni. Megállapítható azonban az, hogy a XIX. században kevesebb igás állattal rendelkeztek a salgótarjáni jobbágyok, mint amennyi a földek megműveléséhez szükséges. A lóállomány csökkenése pedig arra mutat, hogy nem tudták kihasználni a fuvarozás nyújtotta lehetőségeket sem. A 16 és fél telekre összeszorított salgótarjáni jobbágyok nyomorúságára tehát következtetni lehet az állatlétszám torzított képéből is. A telkes jobbágyokénál sokkal súlyosabb volt a zsellérek helyzete. Az 1848-as összeírás 18 úrbéri zsellért tartott nyilván. Salgótarján zsellér lakosai a házrendűségük feltüntetésével az alábbiak voltak: Boros Mihály 1/2 harmadrendű ház Boros András 1/2 „ „ Herczeg János 1 „ „ Benkő György 1 „ „ Dancsák István 1 „ Ponyi Pál 1 „ „ Berta János 1 „ „ Révai Mátyás 1 „ „