Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)

desúr buzgó katolikus volt és szobájában mégis Luther Márton képe volt a falra akasztva amiből talán arra lehet következtetni, hogy ebben a kastélyban is talán valamelyik protestáns tiszttartója lakott. A korra jellemző művészi jellegű tárgyat, az 1821. évi tűzvész pusztítása következtében, a templom is keveset őrzött meg. A Canonica Visitatiokban említett képei, felszerelési tárgyai nincsenek meg, kivéve egy XVIII. század második felében készült 95 cm magas feszületet. A barokk Szent János szobor, az 1535-ből és az 1789-ből származó harangok is elvesztek.

170 - Könyvekről csak a plébánián tudunk. 1784-ben 66 db túlnyomó részben latin, kisebb részben magyar nyelvű theológiai mű volt a plébánia könyvtárában.

110 Az egészségügyi kultúra első nyomának tekinthető, hogy 1761-ben már működött bába a faluban.

109 - Ez az állás nyilván később is be volt töltve. - Mindent egybevéve a falu lakosságának művelődésbeli állapotáról jóformán semmit sem tudunk. A földesurakéról is vajmi keveset. Jankovich Jánost például 1752-ben az egri barátoknál iskoláztatták.

134 - Valószínű, hogy a kor középbirtokosokat jellemző kulturális színvonalán álltak és így számos művelődésbeli és eszmei hatással érintkezhettek. Ez a XIX. század elején élő Jankovich Miklósnak a régi irodalmi és művészeti emlékek gyűjtése iránti szenvedélyében nyilvánult meg. Azt ma már lehetetlen megállapítani, hogy azok a vidékünkön élt betyárdalok és legendák, amelyeket a pálfalvai születésű Pap Gyula gyűjtött össze és adott ki 1865-ben, mennyire voltak ismertek a XIX. század első felében Salgótarjánban, de feltehető, hogy azok egy része a nép körében is közszájon forgott.

180 - A falu területéhez tartozó Salgó várának nevét, az azt 1845. június 11-én meglátogató, Petőfi Sándor

181 a zord lovagkort felidéző „Salgó" című romantikus költeményében emelte a hír szárnyaira. Városunk falusi múltjának eddig feltárt, viszonylag gyér emlékeiből is kiderül, hogy a falu feudáliskori lakossága rendkívül nehéz viszonyok közt élte mindennapi életét és ez az élet egyre nehezebbé vált a XIX. század derekára. Üjra éledt a „kenyeretlen Tarján" elnevezés, amely mögött a régi és új megoldatlan problémák tömkelege szállt át örökség gyanánt az elkövetkezendő időkre.