Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)

bosszús plébános által fogalmazott - 1705. évi panasziratában lelhető fel. Eszerint Vay Ádám addig nem ismert terheket rakott a jobbágyok vállaira.

68 1726-ból származik az az újabb olyan összeírás, amely a jobbágyok és az uradalom viszonyára ismét fényt derít. - E szerint a közepes termékenységű földeket háromnyomásosan művelik és a jó években a bevetett mag négyszerese a hozam. A rétek is közepes hozamúak. A szántók nagyságát irtásokkal igyekeznek növelni. Az erdők jó épület- és tűzifát adnak. Az erdőkben 420 sertést makkoltatnak. Ezekből 236 az uraságé, 184 a jobbágyoké. Az uraság állománya az utóbbiakéból gyarapodik, mert 380 db-ot vesznek a jobbágyok sertésállományának alapul és azok attól kezdve évente 38 db-ot adnak le tized fejében, amiből feltételezhető, hogy a jobbágyoknak valahol még 200 sertésük legelt. A jobbágyföldekbe telkenként és nyomásonként 8, az urasági földekbe pedig nyomásonként 36 mérő gabonát vetnek. A jobbágyok az irtásföldekbe is vetnek gabonát az uradalom azonban nem. Négy helyen - a Lülő-völgyben, a kucordi halastó mellett, a Huszkodóban és a Pálfalva melletti Nagyréten - vannak rétjei az uradalomnak. Az irtványokat is kaszálják. Ezekből összesen 42 szekér széna az évi hozam. - Négy elhagyott jobbágytelket - Biró Péterét, Nagy Péterét, Godó Istvánét és Vincze Andrásét - az uradalom majorsági földjeihez csatolták. Ezekbe nyomásonként 32 mérő gabonát vetnek és rétjeikről 24 szekér szénát hordanak be. Ebben az évben 236 mérő búza termett, de 400 mérőre is lehet számítani. - Salgótarjánban és Ponyon nyomásonként mintegy 50 mérős szántó és 20 szekér szénát termő rétek vannak és rengeteg erdő, amelyekben 1000 disznó is makkoltatható. Mindezeket most a salgótarjáni lakosok tized fejében használják. Szőlője az uradalomnak Tarjánban nincs, de lehetne telepíteni a Pap berkébe. Az uradalomnak volt Salgótarjánban 21 fejőstehene, 11 üszője, 2 tinója, 120 német, 25 tót juha, 93 báránya, 12 kecskéje 6 gidával. - Volt két halastava is. A vendégi 2000, a kucordi 1500 hal befogadására volt alkalmas. - Hol és hogyan értékesítették a halállományt és mit jövedelmezett, arról nincs adatunk. Volt az uraságnak egy egykerekű vízimalma. Ennek munkabíró-képessége a Tarjánpatak vízbőségétől függött. Ha a vendégi és a kucordi halastavak vize túlfolyt, akkor a malom napi 20 mérő gabonát őrölt meg. Igen kis jövedelmű volt az uradalom mészárszéke, amit bérbe adtak. Az uraságé volt a serfőző ház teljes berendezésével együtt. Üstjében, egyszeri feltöltésre 13 mérő árpából 21 és % hordó sört lehetett főzni. Ebből 1 hordó a serfőző mester, fél hordó a segítőtársak járandósága volt. A sört az uradalom falvaiban, főleg Salgótarjánban, Karancsalján, Ozdinban és Málnapatakon adták el. A sörfőzde melletti házban volt az uradalom szeszfőzdéje. Itt 4 mérő búzát és 1 mérő zabot használtak fel egy főzethez, ami 1 hordó pálinkát eredményezett. - A faluban levő, régi idők óta fennálló vámszedő helyet a megyei hatóság 1724-ben megszüntette és így a falunál levő 4, összesen 25 öl hosszú híd és a 40 öl széles töltés fenntartásához szükséges évi 40 Ft költség fedezet nélkül maradt.

105 Az uradalom fejlesztése érdekében 1726-ban Szluha Ferenc ménest akart Salgótarjánba