Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)

1, összesen 22 Ft-tal, „árenda" címén, - minden jobbágytelek után adtak 1 öl tűzifát, 6 font fonalat, 1 icce kifőzött vajat, 2 kappant, 2 csirkét és 12 tojást. Ez az Urbárium, amely nyomtatott szövegét tekintve az országos rendelkezéseknek megfelelő utasításokat tartalmazott, vált az alapjává a falu gazdálkodásának.

106 - Az Urbárium megtartása körül azonban csakhamar viták keletkezhettek. Az egyik, ezzel részben összefüggő, azon alapult, hogy Jankovich Miklós még 1748-ban megtiltotta az uradalom területén a vadászatot. 1793-ban Jankovich János arra kérte a megyét, hogy a tilalmat megújíthassa, aminek azonban a megye „mint törvénytelen szándéknak" ellentmondott és a tilalom felújítását nem engedélyezte.

140 - 1803-ban azonban a birtokállomány felére nézve eredményt ért el és a megye bizottságot küldött ki az elhatárolásra.

141 - Ez az eredete a Jankovichok „Vadaskert" nevű birtokrészének, ahonnét a jobbágyokat most már minden vonatkozásban - legeltetés, faizás stb. - kizárták. Nagy jelentősége volt a jobbágyok valószínűleg már 1795-ben úriszék elé terjesztett pőrének, ami a megye

142 és innét a helytartótanács elé került, amely az ítéletet jóváhagyva elrendelte, hogy „a szántóföldeknek rectificatiója (területi kiigazítása) a minéműségekhez képest quadrátus (négyszög) ölek szerint tétessenek meg" és hogy „a jobbágyok által az urbárium behozatala (1771) után tett irtások pedig conscribáltassanak (összeírassanak), becsültessenek meg s a jobbágyoknak bonificáltassanak (elszenvedett káraik téríttessenek meg)"

143 - Iratok hiányában is ebből arra lehet következtetni, hogy az uradalom rátette a kezét bizonyos jobbágyföldekre és irtványokra. Az allodiális uradalmi földek és a jobbágyok úrbéres földjeinek szétszórtsága ekkor már nagymértékben akadályozta az eredményes gazdálkodást. Az 1832-1836. évi országgyűlés haladószellemű törvényhozása tette csak lehetővé, hogy a jobbágyföldek és legelők elkülönítése megkezdődjék. - Salgótarján lakosai 1838-ban a megyéhez fordultak, hogy az a községben valósítsa meg a tagosztályt. Az ügyet a megye vezetői - éppen Salgótarján földesura, Jankovich Antal volt ekkor a megye első alispánja - leadták a füleki járás főszolgabírójának, hogy „kitudván a többség akaratját, tudósítását terjessze elő".

144 - A főszolgabíró közölte, hogy a tagosztály megvalósítását az egész lakosság közös kívánatának kell tekinteni. A jelentés nyomán a megye a tagosítás ügyével foglalkozó úriszék tartását rendelte el, amelyre a járási főszolgabírót és főügyészt küldte ki a maga részéről.

145 - Az úriszék Jankovich Antalnak, mint földesúrnak a hatáskörébe tartozott. - Mit és hogyan tárgyaltak, iratok hiányában nem tudjuk, de hogy mi volt az eredmény, az kitűnik egy 1847. évi augusztusi megyei közgyűlési határozatból. Eszerint „a salgótarjáni lakosok határjukbeli többször sikertelenül sürgetett tagosztály sikeresítését" újból kérték, amire nézve úgy határozott a megye, hogy a járási főszolgabírót és főügyészt „a törvény értelmébeni eljárást s a folyamodók kívánságának úriszékeni tárgyalását eszközlendő" kiküldte Salgótarjánba.

146 Ebben a parasztság életérdekeit legjobban érintő ügyben tehát a jogos kívánalmak előtt, valahányszor azokkal újból és újból felléptek, mint bűvös kör áthághatatlan fala emelkedett az úriszék és Jankovich Antal.