Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)
tokában 38 ökör, 41 tehén, 36 borjú volt, amiből 8 tehén a zsellérek tulajdonát képezte. Ezenfelül 1 jobbágynak még volt 30 kecskéje is. Ez a szám 1699-re így módosult: 60 ökör, 42 tehén, 40 borjú, amiből 8 tehén és 3 borjú a zselléreké, az 1 jobbágy kecskéi pedig 50-re szaporodtak. Lovuk nem volt, a sertések száma pedig nem szerepel, és csak utalnak a tarjáni és a salgói erdőkben makkoló 200-200 állatra. 1698-ban csak 4 négyökrös, 1699-ben pedig már 3 hatökrös és 7 négyökrös jobbágygazda volt a faluban 59 , ami feltétlenül a vagyoni gyarapodásnak akkori parasztszemmel nézve az egyik legfőbb ismérve volt. - 9 évvel az újjátelepülés után tehát a jobbágyság anyagi megerősödésével számolhatunk. - Annál meglepőbb, hogy 1726-ban már csak 2 hatökrös, 1 ötökrös, 6 négyökrös jobbágy van és hogy a falusiak állatállománya sem nőtt, sőt bizonyos viszonylatban kevesebb az 1699. évinél. - Volt ekkor Salgótarjánban a parasztok kezén 13 ló, 56 ökör, 34 tehén, 39 borjú és 184 sertés 105 , amiből a falu lakosságának szegényedésére lehet következtetni. Ezt alátámasztja az, hogy ugyanazon 8 jobbágy állatállományát 1698-tól 1717-ig ismerjük és az összesítve ilyen adatokat tüntet fel: 130 ökör tehén borjú sertés 1698: 20 16 15 1699: 28 20 16 1714: 14 8 2 35 1717: 9 6 4 42 1717-től 1727-ig pedig ugyanazon 9 jobbágy összesített állatálománya következő számadatokat adja: 131 ló ökör tehén borjú sertés 1717: 15 9 7 75 1723: 2 16 17 2 47 1727: 4 12 10 3 42 Ezek a számadatok a szarvasmarhák tekintetében - az 1723. évi gyarapodást leszámítva - általános fogyást, a sertések tekintetében 1717-ig gyarapodást, attól kezdve pedig fogyást mutatnak, amit nemigen lehet csak a falu jobbágygazdaságaiban 1720 tájától kezdve megjelenő lovak beszerzési költségeinek a rovására írni. A jelenség okait egyelőre a viszonylag kevés adat birtokában nem tudjuk felderíteni és kérdés, hogy ez a fogyás a Volkra-féle földesúri gazdálkodással vagy pedig valami más tényezővel áll-e összefüggésben? Érdekes képet kapunk az állatállomány alakulásáról a későbbi időkből is, bár az összeírások adatainak teljes pontosságát kétségbe vonhatjuk. Kitűnik, hogy lovat csak 1720, juhot pedig csak 1775 tájától tartottak a tarjáni parasztok. - Mivel az adózók közül - az összeírások szerint - csak a jobbágyoknak és egy-két zsellérnek voltak állataik, a salgótarjáni parasztság állatállományára nézve 1726-tól 1848-ig az alábbi képet nyerjük: 132
