Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)
tatnak. - Kiegészítik a Canonica Visitatiók adatait Mocsáry Antal 1826-ban megjelent művének 717 fős 113 és Fényes Elek 1837-ben megjelent művének (hihetőleg az 1832. évi adatokat tartalmazó, de a nem katolikusokat is magában foglaló) 808 fős adatai 114 . Ezek egy-két évvel korábbiak és szintén egyházi felmérés eredményei lehetnek. A két mű megjelenése közti 11 esztendő évi szaporulata viszont már 8,2 főt tesz ki, míg az 1784 és 1837 közti 53 esztendő évi átlaga 2,5 fő. - Kitűnik tehát, hogy 1784-től 1837-ig fokozódó intenzitású a lakosság növekedése Salgótarjánban, amelynek számadatai a következők: 1784-ben 665 fő 1814-ben 701 fő 1826 előtt egy-két évvel 717 fő 1832-ben (nem katolikusok nékül) ... 787 fő 1837 előtt egy-két évvel 808 fő Ezt a folyamatosan növekvő számsort látszólag az igen fontos 1784-1787. évi első országos népszámlálás Salgótarján lakosságát 545 főre tevő adata zavarja meg. 115 - Az 1784-1787. évi 545 fő és az 1784. évi 665 fő közti 120 főt kitevő különbözetben azonban csak részben van ellentmondás, mert az országos felmérés nem hozza az 1 éven aluli fiúk és hihetően az 1 éven aluli lányok adatait sem, a távollevő nőket pedig nem kellett feljegyezni, viszont a Canonica Visitatio az összes megkeresztelteket feltünteti. A különbözetnek ezen felül még számos oka lehet, amiket csak az anyakönyvek és az országos összeírás adatainak részletes elemzésével lehetne felderíteni. Az első országos népszámlálás adatainak alapján megállapítható, hogy Salgótarján az akkori Nógrád megye 267 községe közül nagyságrendileg a 106. helyen állt, Alsó és Felső Szécsényke 554, Dengeleg 552, Tolmács 539, és Bánk 538 fős lélekszámával mintegy azonos sorban. Nem tudunk a falu összlakosságának számára nézve következtetéseket levonni az 1778-tól 1848-ig rendelkezésünkre álló adóösszeírásokból és így további biztos adatokkal hosszú ideig nem rendelkezünk. - Azt mondhatjuk tehát csak, hogy Salgótarján lakosságának lélekszáma az 1690. évi újjátelepüléstől 1848-ig, a feudális társadalmi rend bukásáig az 1701. és az 1709. évi mintegy 200 főről az 1835. évi mintegy 800 főre - azaz 135 év során a négyszeresére emelkedett. A LAKOSSÁG TÁRSADALMI ÖSSZETÉTELE Salgótarján korszakunkbeli lakosságának alapvető dolgozó osztálya a két rétegre - jobbágy és zsellér - tagozódott parasztság, amely mellett még az uradalmi cselédek rétegét is figyelembe kell venni. Állapotukat vagyoni helyzetük alakulása határozta meg. A falu újbóli betelepítésekor néhány évig a szokásos kedvezményekben részesülhetett. Az 1698. és 1699. évi összeírások alapján ismerjük azt a 17 jobbágy- és 6 zsellércsaládot, amelynek tagjai és leszármazottjai a falu törzslakosságát képezték. Ezek - a felsorolás
