Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN

hez kötötten folyik ilyen irányú munka. Az önálló bázisok - főiskola vagy kutatóintézethiánya és a kutatómunka gyökértelensége meglehetősen hátrányos helyzetet teremtett a szervezeti tudományos tevékenység számára. Természettudományos elméleti kutatásokról nem beszélhetünk. Kísérletek természetesen - de szorosan a műszaki kutatásokhoz kapcsolódva - az ipari üzemekben (Kohászati Üzemek, Síküveggyár stb.), laboratóriumokban folynak. A természettudományokkal intenzívebben foglalkozó megyei és városi szakemberek összefogására, a modern tudományos eredmények módszeres feldolgozására és továbbadására nyílt kedvező lehetőség a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) Nógrád megyei Szervezetének megalakításával. A szervezet 1970. március 20-án tartotta alakuló ülését. Az orvostudományok terén a kutatás személyi feltételei adottak - sok tudományos dolgozat, szakcikk, publikáció jelent meg a salgótarjáni gyógyító intézetekben és a megyei KÖJÁL-ban dolgozó orvosok tollából - a nagyobb jelentőségű tudományos eredmények elérését a szakemberek túlterheltsége is gátolja. A társadalomtudományok műveléséhez a Megyei Oktatási Igazgatóság, a Megyei Múzeumi Szervezet, a Levéltár, a Pártarchivum, a Megyei Könyvtár, a TIT megyei szervezete, illetve a Pedagógiai valamint a Közgazdasági Társaság megyei csoportjai olyan intézményi és szervezeti kereteket teremtettek, amelyek alkalmas műhelyei lehetnek a legkorszerűbb tudományos eredmények kollektív elsajátításának és széles körű terjesztésének. Jelentős történelmi és helytörténeti kutatómunka folyik a városban. Nógrád megye monográfiáját és a bányászat megyei történetét megíró munkacsoport tagjai zömmel Salgótarjánban tevékenykednek. A társadalomtudományok egyéb területein elszigetelt, egyéni kutatómunka folyik. Summázva a fentieket elmondhatjuk, hogy a hatvanas évek második felében a város általános fejlesztésének függvényeként felgyorsult a kulturális élet fejlődésének üteme, további feladatok megvalósítására serkentő jelentős eredmények születtek mind a közoktatás, mind a közművelődés terén, kirajzolódtak az új tendenciák, új vonulatok. A várost az utóbbi években előszeretettel felkereső vendégek egyike írta: „...a hihetetlen tempóban fejlődő város kulturális arculata még nem alakult ki, a tarjániak most keresik ennek a kultúrának a sajátos vonásait. Az ilyenfajta fejlődést - azt hiszem - nem lehet erőltetni, de nem is szükséges. Mert ez tulajdonképpen, csíráiban már ma is megindult. Ma még talán kissé halványak, nem eléggé markánsak ezek a vonások, de felismerhetők. Nyomai ott vannak a Bányászmúzeum kiállításán, a Munkásmozgalmi Múzeumban, a készülő üzemtörténetekben, a bányászok politikai és gazdasági harcát feltáró munkákban. Ha a tarjániak szép szándékaikat valóra váltják és folytatják az évszázados tar jani munkáskultúra fejlődésének, kialakulásának feltárását, kidolgozását: akkor a város kulturális arculata olyan vonásokat nyer, amelyek valóban sajátosak, amelyek sajátos színt jelentenek majd a magyar városi kultúra gazdag palettáján."

47