Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A KÖZELMÚLT ÉS A JELEN

Például a Salgótarjáni öblösüveggyárban az építkezésekkel egyidőben ideiglenesen teljes mértékben a zöld palack gyártására tértek át, s felszámolták a fehérpalack-termelést. Ugyanakkor a profilírozás, az útkeresés nehézségeit tükrözi, hogy alig 18 hónap után kénytelen volt az üzem újra visszatérni a fehér üvegpalack előállítására is.

11 A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban a tűzhelyek (Luna, Omega), kályhák (Kalor, Neo-Kalor) szürke és temperaöntvények, zár és lakatkulcs gyártása lett a fő feladat. 1950-ben a gépkihasználás, a termelés növelése és az önköltség csökkentése érdekében a vállalat áttért az egy műszakosról a két műszakos munkanapra. 1951-ben ésszerűsítették a tűzhely és kályhaszerelő szalagot, lehetővé vált a készáru közvetlen raktárba továbbítása. 1955-56-ban a tűzhelygyártás fokozásának könnyítésére a kályhagyártás ideiglenesen megszűnt Salgótarjánban.

12 A végrehajtott, a termelés egész műszaki-technikai színvonala szempontjából kisebb jelentőségű rekonstrukciók, átszervezések és ésszerűsítések előnyeinek kihasználásával Salgótarján nagyüzemeinek dolgozói komoly erőfeszítéseket tettek a felemelt ötéves terv során az üzemek erejét meghaladó tervfeladatok végrehajtására. A lelkesedés azonban nem pótolta a túlzott előirányzatok teljesítéséhez hiányzó műszaki feltételeket. A termelés mennyiségi mutatóinak erőszakolt felfuttatása a selejt növekedésével és sok esetben a minőség általános romlásával járt. Egyeden példát idéznék a minőségi igények háttérbe szorulásának bizonyítására: A Salgótarjáni Acélárugyárban 1951-ben augusztus 20-a tiszteletére meghirdetett, s a reálisnál magasabb munkafelajánlásokat szülő munkaverseny során csak a vasöntödében háromszorosára nőtt a selejt.

13 A felemelt 5 éves terv iparra vonatkozó részének teljesíthetetlensége, a mezőgazdaságban jelentkező súlyos problémák, az életszínvonal romlása, az élelmezési nehézségek hatására, és a szocialista demokrácia, a törvényesség megsértésének következtében romló politikai hangulat elvezettek a hibák egy részének felismeréséhez. A politikai és gazdaságpolitikai tévedések kijavítását célzó 1953. júniusi központi vezetőségi határozat végrehajtása viszont a jobboldali túlzások talaján indult meg. „A dogmatikus gazdaságpolitika kritikáját szakszerűtlenség, a gazdaság valóságos lehetőségeit figyelmen kívül hagyó meggondolatlan intézkedések sorozata is jellemezte, amely a baloldali hibákkal szemben, mindinkább a jobboldali hibák rendszerévé kezdett alakulni."

14 Az 1953-as központi vezetőségi határozat végrehajtását összegző Nógrád megyei pártértekezlet megállapította, hogy „a pártéletben rendszeresen fejlődött a bírálat és önbírálat eszközeivel élő politikai gyakorlat. Erősödött a szocialista törvényesség."

15 Ugyanakkor éppen a határozat végrehajtásának hibái következtében visszaesett a nagyüzemek termelése, lazult a munkafegyelem, nőtt az üzemeken belüli politikai bizonytalanság. A salgótarjáni nagyüzemek - elsősorban az Acélárugyár - a gazdaságpolitika kisparaszti jövőt eltúlzó tévedésének következményeként termelési kapacitásának kihasználásában és további terveiben jelentős szerepet szánt a kistulajdonon alapuló mezőgazdasági termelés kézi eszközökkel való ellátásának. 1954-ben az Acélárugyári vezetők arról számoltak