Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

összezárásra, a város vezetői nem késlekedtek, hogy ezt a viszonylag nem nagy létszámú réteget - minden rokoni, baráti, üzleti és egyéb kapcsolatot máról-holnapra feledve - kiközösítsék a maguk soraiból. Május 3-án kezdődött a gettóba telepítés és 19-én Rátky polgármester már büszkén jelenthette, hogy „Salgótarján városban a zsidók elkülönítését végrehajtottam". Ugyanakkor tömegesen jelentkeztek a város lakói, elsősorban a polgárság soraiból a gettóba zárt zsidóság vagyontárgyainak a megszerzésére.

163 Mindezek nem elégítették ki a német hadvezetés magyarországi megbízottainak igényeit. Biztosítani kívánták azt is, hogy egyrészt a város üzemei a végsőkig a német hadsereg szolgálatában termeljenek, másrészt pedig, hogy a város kiürítése esetén - amit már láthattak - a győztes szovjet csapatok kezére ne kerüljenek használható üzemek. Ezért a magyar szervek közreműködésével kezdetét vette az üzemek leszerelése, bénítása. Előbb a készáru készleteket szállították el, majd fokozatosan rátértek a termelés leállítására. A tartalékalkatrészeket, alapanyagokat részben elszállították, részben pedig megsemmisítették. Még olyanra is kiterjedt a figyelmük a bénítást végző szerveknek, hogy elvigyék az acélgyár tervrajzgyűjteményét. Az üzemek bénítási akciójával és a németeknek az üzemek kirablását célzó szándékaival szemben a munkásság, a KMP illetve a Békepárt felvilágosító munkája alapján szabotázsakciókat kezdeményezett, elszállításra szánt gépeket, nyersanyagokat rejtett el, a vagonok berakását hátráltatta, a leszerelési munkálatokról különböző ürügyekkel távolmaradt és így azokat akadályozta.

154 Ezekkel az akcióival a munkásság kitűnő támogatást adott azoknak az erőknek is, melyek a várostól északra fekvő vidékeken a megszálló németek ellen folytatott partizántevékenységükkel gyengítették a fasiszták erejét és készítették elő a talajt a felszabadító csapatok számára. Felvetődött ekkoriban - a Nógrádi Sándor vezette partizáncsoportnál - Salgótarján felszabadításának a terve is. A környező hegyekben tevékenykedő egységek vezetői és beosztottjai közül néhányan jártak is a városban. Itt egyébként a csendőriskola takarítónője szolgáltatott rendszeresen adatokat a partizánoknak a fegyverek tárolásáról, a létszámról, az őrségről stb.

155 A város urai az utolsó hónapokban még tettek néhány kétségbeesett erőfeszítést hatalmuk látszatának fenntartására. Szeptemberben pl. megnyitották az iskolákat, majd megújították a város felajánlását; intézkedéseket tettek azok ellen, akik a hadi helyzetet tréfás megjegyzésekkel illetik. Különösen fellendült az értelmetlen erőlködés október 15-e, Szálasi uralomra jutása után: fenyegették a helyi lap hasábjain azokat, akik Horthy kiugrási kísérlete alkalmával örömüknek adtak kifejezést. Fokozták a karhatalmi erők létszámát, általános szesztilalmat rendeltek el. A felszabadító szovjet csapatok ágyúi már a megye területén dörögtek, Salgótarjánban azonban még azzal próbálkoztak a vezetők, hogy a Horthy-arcképek megsemmisítéséről rendelkezzenek, a közúti forgalom szabályozásáról intézkedjenek, és a város iratanyagának elszállítását rendeljék el. A közigazgatási vezetés súlya azonban már csak látszólagos volt. A csendőrség már áprilisban megkapta a korlátlan fegyverhasználat jogát és élt is ezzel. A nyilas hatalom-