Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)
egymást), hogy műsoraikon elsősorban operetteket, soha nem hallott (s ezért olcsó) szerzők szériában készült igénytelen vígjátékait szerepeltessék. A helyi lap vezércikkírója fel is vetette az egyik 1941. évi számban, hogy a színház „előtérbe helyezi a könnyű műfajt és így a színház világába betört a tömegízlés. Pedig arra lenne szükség, hogy a színház nevelő legyen, a jó művészet kikerülhetetíen hatása révén". 130 A közművelődés egyéb területei kapcsán említést érdemel még az a kezdeményezés, melynek eredményeképpen sikerült megvetni az alapját egy városi múzeumnak - igaz ezzel egyelőre be is fejeződött az ügy. A történészkedésben amatőr, de lelkes földrajzkutató Dornyay Béla gimnáziumi tanár fáradozásainak köszönhető, hogy 1935-ben a városház egyik irodahelyiségében néhány szekrényben szerény kis gyűjteményt helyezhettek el, melyben a város területén előkerült régészeti anyag és néhány néprajzi vonatkozású tárgy volt látható. Dornyay dolgozott a város történetén, az ezzel kapcsolatos jegyzeteit, gyűjteményeit is a városi múzeumban helyezte el. Várostörténeti munkája nem készült el ugyan, csak egy-két kisebb résztanulmány és a Karancs-Medves vidék kalauza, amely 1929-ben a város 3000 pengős támogatásával jelent meg. Ehhez 1941-ben pótlást készített, amelynek kiadására azonban már nem került sor. 131 Aránylag kevés beleszólása volt a város vezetőségének a Salgótarjánban folyó sportélet kérdéseibe, hisz azt a nagy egyesületek, a Salgótarjáni Sport Egylet és a Salgótarjáni Bányász Torna Club tartották kézben. Ez utóbbi már korszakunkban, 1920-ban alakult, míg a SSE 1941-ben már 40 éves jubileumát ünnepelhette. 1924-ben avatták fel a SSE sportpályáját a Dolinkában. Mindkét sportegyesület elsősorban a labdarúgást és az atlétikát művelte. A SSE az 1937/38. bajnoki évben az országos vidéki bajnoki cím birtokosa volt és ennek révén egy évre bejutott az NB I-be; a SBTC 1939-ben a NB II bajnoka lett és ettől kezdve már az NB I-ben ért el sikereket. A csapat több játékosa eljutott a válogatottságig, itt kezdte pályafutását Zsengellér Gyula sokszoros magyar válogatott játékos is. Atíétái közül pedig Zelenka István neve érdemel említést, aki mint maratoni futó, több alkalommal ért el országos versenyeken első helyezést. A város vezetősége is tisztában volt azonban a sport jelentőségével, a helyi lap 1929-ben foglalkozott a problémákkal. Megállapította, hogy a „sport az egyeden fegyver, amit Trianon nem csavart ki a kezünkből. Mindazt a munkát, amit a hadsereg végzett, a sportintézményeknek kell ellátni". Majd sajnálkozva szólt arról, hogy mennyire nagy hiányossága a városnak az uszoda, mely rendkívül kicsi és azonfelül drága is (a bányai uszoda csak jóval később, 1942-ben készült el) A polgármester is sajnálkozott, hogy nincs úszóélet, nem folyik úszásoktatás. (Ami a fő: volt viszont városi uszodabizottság 10 taggal. Ez minden, amit a város adhatott e fontos kérdés megoldásához.) 132 A város vezetőinek, a polgármesternek, a képviselőtestületnek, a városi tisztviselőknek politikája, amit a város javaival való sáfárkodás, a szociális kérdések megoldása és a művelődési feladatok területén kifejtettek, igen rossz fényt vet egész működésükre és világos magyarázatát adja annak, hogy az újdonsült város az ellenforradalmi korszak huszonöt éve alatt miért csak oly nagyon keveset lépett előre a fejlődés útján.
