Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)
Rendezetlen maradt a közművesítés is. A vízhiány, amely még ma sem ismeretlen a városban, fokozott mértékben jelentkezett még a 30-as években, amikor a vízellátást 500 db talajvízkút biztosította és a 18 ezer fős lakosságból 15 ezer nem volt ellátva vezetéki vízzel. 1925-26-ban végeztek vízkutató próbafúrásokat, 1928-ban el is készült egy vízvezetéki terv, de az ennek megvalósításához szükséges 1 millió 200 ezer pengő hiányában az illetékesek nem is gondolhattak a terv megvalósítására. Csak 1940-ben kezdődtek meg újra a vízvezeték létesítésével kapcsolatos műveletek. 108 A különféle tervek megvalósítása során nem egy esetben egyéb akadályok is felmerültek. A város földbirtokosainak a már említett telhetetlensége pl. a várossal szemben is megnyilvánult. Jellemző eset erre a Szilárdytól állatvásártér céljára kisajátított terület vitája. Itt is olyan földterületről volt szó, melyet másra már nem nagyon tudott használni, Szilárdy - a családi hagyományokhoz híven - mégis maximális kártalanítási összeget kívánt a városból kicsikarni. Egyik szakértőt bízta meg a másik után, míg végül is a város a balassagyarmati törvényszék hivatalos véleménye alapján állapította meg a kártalanítási összeget, amely éppen tizedrésze volt annak, amit Szilárdy szakértői számítottak ki. 109 A város 25 éves fejlődésének talán a legjelentősebb mozzanata a parcellázások során kialakított kislakástelepek létrejötte. Említettük már korábban, hogy itt is milyen nehézségek merültek fel, hiszen a lakótelepeket nem a városrendezés szempontjából legkedvezőbb helyeken lehetett kialakítani, hanem ott, ahol a földbirtokosok a számukra kevésbé értékes földterületekből önként felajánlottak valamennyit (nem riadva vissza természetesen jelentékeny kártalanítási összegek követelésétől). Jellemző, hogy a parcellázások során a legelső feladatának tartotta a város, hogy a tisztviselő és polgári réteg jusson családi házhoz, így az ún. Üjtelep, a Tarján-patak jobb oldalán lévő lakónegyed parcellázási tervét már 1922-ben jóváhagyta a megye. Később azonban nagy lendületet vett a többi telepek kiépítése is. (Az építési kedvet segítette az, hogy 20 éves rendkívüli ideiglenes adómentességet kaptak azok, akik 1935 végéig lakhatóvá tették házukat.) Sorra létrejöttek a kislakástelepek: így a város északi részén a Mikómál nevű dűlőben a Luby-féle parcellázás során, az acélgyártól északra és nyugatra a Szent Ferenc telep, a SBTC sporttelepen túl, a Siketárnyék és az öreg Józsefi telep között lévő ún. Gizella téren, a Karancs utcával párhuzamos Kővár utcában, és a város délnyugati részén az ún. Szentgyümölcsi dűlőben, továbbá a Külső pályaudvartól délre a Nagycsáté és Uresvölgy közötti völgyrészletben. Talán a legjelentősebb a lakótelepek sorában az, amely a déli katolikus templom fölött emelkedő Papberek dűlőben, a Szilárdy-féle parcellázás nyomán jött létre (a mai Rokkant telep). így aztán érthető, hogy 1938-ban a város területén már 49 új utca várt elnevezésre, hiszen az adókivetés, a postai kézbesítés és a rendőrségi nyilvántartás egyaránt nehézségekbe ütközött a számozatlan házak lakóinál. 110 A város anyagi eszközeivel való gazdálkodás mellett állandó és egyre súlyosabb feladatot jelentett a vezetők számára a lakosság szociálpolitikai problémáinak megoldása. Hangzott el ugyan olyan észrevétel a városi közgyűlésen, hogy a munkanélküliség
