Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

sor arra, hogy a községi közgyűlés napirendjén szerepeljen a változás szükségessége. A képviselő-testület megállapította, hogy a főszolgabírói hivatal a várossal kapcsolatos ügyeit csak a járás rovására tudja ellátni. Meg kellett továbbá önkritikusan állapítaniok azt is, hogy a városias fejlődésű, ipartelepekkel és a hozzájuk tartozó kolóniákkal rendelkező helység ügyeinek intézésére a községi vezetőség már nem alkalmas, ugyanakkor kiemelték, hogy a község rendelkezik azzal a szükséges szellemi képességgel, ami a városi tanács alakításához kell. A megye törvényhatósági bizottsága az indokokat elfogadta s a kérelmet 1921 októberében továbbította a Belügyminisztériumhoz. Innen még az év végén meg is érkezett a 118 446/1921.sz. rendelet, mely Salgótarján nagyközségnek megengedte a rendezett tanácsú várossá való alakulást. Nem kétséges: a gyors elintézésben közrejátszott az, hogy a kormányzat is látta Salgótarjánnak a trianoni békeszerződés következtében megnőtt jelentőségét. így 1922. január 27-én de. 9 órakor az acélgyári olvasóegylet nagytermében megtarthatta alakuló közgyűlését Salgótarján rendezett tanácsú város képviselő-testülete.

96 A város vezetését illetően ez a jogi változás gyakorlatilag kevés újat hozott, hiszen a képviselő-testület felállításának alapja, a virilizmus változatlanul maradt és így továbbra is biztosítva volt a tőke befolyása a helység irányítására.

97 Salgótarján nagyközség képviselő-testülete úgyszólván teljesen változatlan maradt, hangadó virilis tagjai nagyjából azok, akik az elmúlt években: a Rimamurányi Rt képviseletében Lipthay B. Jenő, a Kőszénbánya Rt nevében Róth Flóris, a Salgótarjáni Takaréktól Dr. Kováts Jenő, továbbá Szilárdy István, Luby István és Kretsch Lajos földbirtokosok, valamint néhány kereskedő és egyéb különböző foglalkozású, de magas jövedelmű polgár. Ez a testület 1922. január 27-től városi képviselő-testületként folytatta tevékenységét, azzal a módosulással, hogy kikerülve a járási felügyelet alól, a megye alá rendelt városi önkormányzati testület a lakosságot a korábbinál sokkal közvetlenebbül vonhatta ellenőrzése alá. Egyedül a tisztviselők köre bővült ki valamelyest, a megnövekedett adminisztráció követelményeinek megfelelően, de a személyek jórészt itt is maradtak a régiek.

98 Az 1929-ben bekövetkező szervezeti változások csak annyi módosulást hoztak, hogy csökkent a képviselő-testület létszáma (az addigi 152 helyett csak 60 képviselő maradt) és megszűnt a tanács, amely addig a polgármester tevékenységét segítette elő, és melynek tagjai a képviselő-testület és a tisztviselői kar sorából kerültek ki. Ezzel megnőtt a polgármester hatalma; s végül, ekkor lépett használatba a rendezett tanácsú város elnevezés helyett a megyei város elnevezés.

99 A lényeg azonban nem változott: a képviselő-testület vezető rétegei, a virilisek és a városi tisztviselők kézben tartották a továbbiakban is az irányítást. Jellemző az is, hogy a nagyüzemeknek a korábbiakban említett befolyása közvetlen úton most is érvényesült: a képviselők között ott ültek a legbefolyásosabb acélgyári és bányai vezető személyiségek és vitték a szót a nagyvállalatok budapesti vezetőinek intenciói szerint. (1929-ben pl. a nagyobb és kisebb igazgatók egész sorát találjuk a virilisek között: Róth Flórist