Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)

A honfoglalástól Mohácsig Városunk története a magyar honfoglalással veszi kezdetét, amikor a X. század első évtizedében a honfoglalók Tarján nevű, de ekkor már hadrendnek tekinthető törzsének egyik csoportját a belső gyepűvonal védelmére idetelepítették. - A Tarján törzs a honfoglalást megelőző időkben, de a Kürt és Gyarmat törzsek egy hadrenddé való összevonása után, a központi fejedelem törzse volt és neve a Tárkány, Terjén, Terény és Terenye változatokban is előfordul. - Ezen az alapon állítható, hogy a belső gyepűvonal és a gyepűn túli területekre vezető utak védelmére és ellenőrzésére, a Zagyva és a Tarjánpatak völgyében három Tarján hadrendi csoportot telepítettek le a mai Salgótarján, Kisterenye és Homokterenye helyén. A negyedik Terenye hadrendet - amelynek szállása nem tudott faluvá fejlődni - a belső és a külső gyepűvonal közé, a Pinc és Osgyán közti út mellé telepítették, ahol ma, az úttól északra, a Terenyei-erdő őrzi az emlékét.

1 A Karancs-Medves vidékén dél felé beöblösödő gyepűvonal védelmére a Tarján hadrenden kívül egy Keszi, egy Berény és egy Kazár hadrendet is telepítettek.

2 Ezek mindegyikének szálláshelyét a kor stratégiai és taktikai elveinek a figyelembevételével jelölték ki. - Tarján helyét úgy, hogy a hosszan elnyúló, viszonylag szűk völgyben haladó főútvonal mellett megkeresték azt a helyet, ahonnét őrszolgálatra kirendelt lakói a völgy oldalába bevágódott patakok mentén vezető erdős hegyi utakon hamar érintkezésbe tudtak jutni délkelet felé Kazár és (Homok-) Terenye, északnyugat felé pedig (Karancs-) Keszi és (Karancs-) Berény falu őseivel. - Hihető, hogy ezeknek az őrszállásoknak irányító központja a szintén hadrendi nevet viselő (Karancs-) Ságon volt.

3 - A katonai települések egyik, a X. század első kétharmadában élt, és a közrendűektől elkülönítve eltemetett előkelő vezetőjének sírját Karancslapujtőn, a Nyárjas dűlőben találták meg.

4 A királyt vármegye szervezése korában, a X. és XI. század fordulóján ezeknek a magyar őrszállásoknak szabad harcosai várjobbágyokká, egyesek esetleg királyi szerviensekké, félszabad és szolgarendű lakosai pedig várnéppé lettek. Nem valószínű ugyanis, hogy a külső és belső gyepűvonal közé letelepített Gömör-őrökhöz - a palócság itteni csoportjának feltételezhető őseihez - hasonló kiváltságaik lettek volna.

5 Városunk területének királyi vagy vármegyei birtoktesthez való tartozására - a település hadrendi jellegén kívül - környékünk királyi vadász népeinek - pecérek Vizsláson, Kotyon és Etesen, solymárok Homokterenyén és Kányáson - jelenlétéből is következtethetünk, bár Tarján^ neve elle-