Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

üdvözlő levelet küldtek a városból (az Ipartestülettől, az acélgyári Olvasóegylettől, a salgóbányai és acélgyári cserkészcsapattól, a Csóka féle Bányász Gazdasági Nemzeti Szövetségtől, az SSE-től, vagyis túlnyomó részben a Rimamurányi Rt hatáskörébe tartozó szervektől).

64 A Gömbös-kormányzat idején kiterebélyesedő szélsőjobboldali irány nem múlt el nyom nélkül Salgótarjánban és környékén. Erőre kaptak a jobboldali szervezetek. Különösen a nagy letartóztatások, a baloldal visszaszorítása, de nem utolsó sorban a hivatalos kormánypolitika antidemokratizmusa és munkásellenessége azt eredményezte, hogy a munkásság kevésbé elkötelezett elemei új utat keresve könnyen váltak áldozataivá a szociális ígérgetésekkel és a fennálló rendszer bírálatával fellépő nyilaskeresztes és egyéb jobboldali szervezetek csábításainak. (Meg kell itt jegyezni, hogy a 30-as évek nyilaskeresztes mozgalma nem teljesen azonos az 1944-ben uralomra jutott hungarista mozgalommal). Ez a magyarázata többek között annak, hogy az 1939. évi (tehát korszakunkban utolsó) országgyűlési választások alkalmával, noha Salgótarjánban is a kormánypárt (a Magyar Élet Pártja) képviselője, Mocsáry Ödön nyerte el a mandátumot, igen jelentős számú szavazatot (közel 30 százalékot) kapott a Nyilaskeresztes Párt képviselője, Borosdy Gyula is.

65 Tény azonban az, hogy a háború kitörése, majd a szovjetellenes háborúba való belépés időszakában, az egyre növekvő háborús terhek hatására is, bekövetkezett a szélsőjobboldal lelepleződése és a salgótarjáni munkástömegek fokozatosan hátat fordítottak annak. Ugyanakkor a hivatalos politika képviselői, a város vezetősége egyenes úton haladt a nyílt fasizmus teljes kiszolgálásáig. Erre utal az a néhány sajtómegnyilatkozás is, amely egyben bizonyítja, hogy a korszak vezető politikusainak, újságíróinak a demagógiájuknál csak a rövidlátásuk volt nagyobb: a szovjet-német megnemtámadási szerződés megkötésekor a helyi lap a józan ész és a szeretet győzelmét ünnepli, két év múlva azonban azért „ad hálát a gondviselésnek, hogy a harcok messze bent a Szovjetunióban folynak" (mindezt a „Végveszélyben a Szovjetunió" című cikkben).

66 Az országos politika egyes eseményeihez fűződő állásfoglalások ideológiai alapjául az a „keresztény-nemzeti" eszme szolgált, amely - amellett, hogy igen egyértelműen tartalmazta a szocializmussal, az internacionalizmussal való szembenállást is, - igen sok egyéb, zavarosan körvonalazott, ellentmondásos elemet is magában foglalt. Ezt olvashatjuk ki a város vezetőinek, sajtójának legkülönbözőbb megnyilvánulásaiból. Sokszor az a benyomásunk, hogy maguk sem voltak teljesen tisztában azzal, hogy mit is akarnak tulajdonképpen. Vajon mire gondolt Förster polgármester, mikor leírta, hogy „én sem a tőkének, vagy az iparosságnak, vagy a munkásnak, sem ennek vagy annak a politikai pártnak magamat eszközül nem adtam soha"? Vajon elhitte-e ezt valaki, vagy akár ő maga is? Hiszen közismert volt a nagyüzemek felső vezetésétől való függése.

67 Nehezen érthető azaz utópisztikus jövő is, amit „A Munka" főszerkesztője vázolt egyik cikkében. „Meggyőződésem szerint egyszer majd újra mindnyájan egységes ruhába öltözünk. Szürke bíborszínbe, amiben egyforma lesz Salgótarjánban minden épkézláb ember,