Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)

és világosan láthatjuk, hogy a csökkenés közel 30 %-os. Némileg növeli ugyan a bányászkereset értékét, hogy 24 műszak után egy csille szénben részesült mindegyikük. Volt családi pótlék is, de ez már nevetségesen csekély összeg: 1 gyermek után 79 fillér, 7 gyermek után is csak 5 P, így ez gyakorlatilag nem sokat emelt a havi jövedelem összegén. Említést érdemel, hogy a bányász 40 évi szolgálat után 62 P nyugdíjat kaphatott.

37 Hogy mit ért az a pénz, amit a bányász megkapott, jól szemlélteti néhány fogyasztási cikknek és szolgáltatásnak az ára az 1930-as évek elejéről. A mezőgazdaságot is sújtó gazdasági válság következtében az élelmiszerek ára viszonylag kedvezően alakult ekkoriban, hiszen tojást 14 fillérért, tej literjét 40 fillérért, zsír kilóját 2,50-3 pengőért, szalonna kilóját 2-2,40 pengőért vehette a vásárló a salgótarjáni piacon. A marhahús 1,80-2,20, a sertéshús 2,40-2,60, a csirkehús pedig 2-2,50 pengőbe került kilónként.

38 Sokkal rosszabb a helyzet, ha a kereseteket egyéb árakkal vetjük össze. A város egyik éttermében (a Nemzetiben) a menü 1,50 pengőbe került és a közismert húsételek, a párolt bélszín, bécsi szelet, hagymás rostélyos ára pedig 1,60 P volt, ami kereken annyit jelent, hogy egy bányász adagos napi keresetéből 2-3 ilyen fogásra tellett volna. Nem is nagyon kereste fel a magukfajta ember az éttermeket. Mint ahogyan távolmaradtak a mozitól is, ahol pedig a válság idején le is szállították a helyárakat, igaz így is 0,20-1,10 P között volt egy jegy ára, melyhez még (a némafilmek korszakában, tehát 1935-ig) 10 fillér zenepótdíj is járult. De nem volt más a helyzet a városi uszodánál sem, ahol - közös fürdés esetén - 80 fillért kellett fizetni a belépőjegyért.

39 A gazdasági válságot követően - bár a munkásság foglalkoztatottsági helyzete javult, főként a munkanélküliség csökkentése folytán - kereseti viszonyaik lényegesen nem változtak meg. A már előbb említett vájárok napi keresete az 1934. évi 4,92 pengőről 1937-Íg 5,05 pengőre emelkedett, de 1938-ban már újra csak 4,93 P volt.

40 1938 egyébként a pengő viszonylag stabil értékének utolsó éve, ettől kezdve vásárlóértéke fokozatosan csökkenni kezdett. Ezért még szembetűnőbb, amit két kérelemből tudunk meg két bányászcsalád keresetéről. A kérelmek a városi polgármesteri hivatalhoz futottak be. Az egyik család szegénységi bizonyítványt kért és nem kapott, mert az apa 32 P bányásznyugdíjat kap, az anya 35 P-t keres az üveggyárban, egyik lánya ugyanott 30 P-t, egyik fiának a Forgách aknán 70 P, a másiknak a Hirsch gyárban 60 P a havi keresete. Egy fiú otthon van. Összes keresetük 226,84 P, melyből tehát egy főre jut 37,80 P. Keresetükből havi 25 pengőt fizetnek ki lakásért. Ekkoriban egyébként a kenyér ára már 30-38 fillér volt, 1 kg liszt 32-38 fillér, 1 kg cukor 1,06 P, 1 q tűzifa pedig 3,50 P. Ha kiégett lámpájuk, egy 25 W-os égőt 1,38 pengőért vettek. 1 pár cipőt adag 14 pengőért, egy férfiöltönyt (sportszövetből) 48 pengőért kaphattak. A mosószappan kilója 78 fillér volt, ha tartottak otthon rádiót, azért havi 2,40 előfizetési díjat fizettek.

41 így még szemléletesebb annak a kérelemnek az elutasítása, amelyet Princz Ferenc bányász intézett a városhoz - ugyancsak szegénységi bizonyítvány ügyben: a beadott kere-