Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
SALGÓTARJÁN AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN: 1919-1944 (SCHNEIDER MIKLÓS)
A számadatokból kitűnik, hogy az ipari foglalkoztatottak százalékaránya az idézett 10 esztendő folyamán kis mértékben lecsökkent. Mint a népszámlálási adatok mutatják, ezzel szemben megnőtt a kereskedelem és a közszolgálat terén működők arányszáma. Ez a jelenség jól magyarázható az 1922-ben bekövetkezett várossá alakulással. Nyilvánvaló, hogy a várossá alakulás sok vonatkozásban pezsdítőleg hatott a magánvállalkozások további szaporodására, ami elsősorban a kereskedő réteg felduzzadásában jelentkezett. Az 1922-1926. években pl. a városi hatóság 366 kiskereskedői iparengedélyt adott ki, de 1927-1930. között is még 263 újabb kiskereskedővel gyarapodott a város társadalma. 19 Természetesen ez a létszám nem mind az újonnan betelepültekből adódott, de mégis némi magyarázatot adhat arra, hogyan emelkedhetett majdnem kétszeresére a kereskedelemben foglalkoztatottak száma 1920-1930 között. A másik réteg, amelynek megnövekedését részben szintén a várossá alakulás magyarázza, az a kb\szplgálati alkalmazottak csoportja. Az ő számarányuk az 1900. évi 3,1 százalékról 1930-ig 6,9 százalékra nőtt. Érthető ez a jelenség, hiszen az új városi közigazgatás a községinél jóval nagyobb létszámú apparátust kívánt meg. De ugyanakkor jól érvényesült a kormányzatnak az a törekvése is, hogy a kor felfogásának megfelelően minél jelentősebbé tegye a társadalom vezető rétegének tartott tisztviselő-értelmiségi rétegnek, az úgynevezett középosztálynak számbeli arányát is. Meg kell azonban jegyezni, hogy az új hivatalok mellett a létrejövő és kifejlődő új intézmények (iskolák, kórházak) keretében nem csak az értelmiségiek száma nőtt meg, hanem a közszolgálati alkalmazotti kategóriába tartozó egyéb elemeké is, amilyenek pl. altisztek, ápolók és a legkülönbözőbb alkalmazottak (mai kifejezéssel élve középkáderek). De maga a közszolgálati értelmiség sem volt egységes tömb. A fizetési osztályok merev rendszere élesen elhatárolta az egyes kategóriákat, melyeknél a feljebb kerülés rendkívül nehéz volt és a hovatartozás pontos meghatározására mindig nagy hangsúlyt fektettek: sokan emlékeznek még a tekintetes-nagyságos-méltóságos címek össze nem cserélhető szigorú alkalmazására. Az orvos és a tanító sosem tartozott egy rétegbe, de ugyanilyen volt a különbség a járásbíró és az ugyancsak tisztviselőnek ül. értelmiséginek tartott gyári írnok között is. A középrétegek másik elemének, a polgárságnak alakulása Salgótarján esetében sajátos arculatot mutat. Egyes vélemények szerint polgárság Salgótarjánban nincs is ekkor, de nem is lehet, ugyanis a helység egycsapásra vált a földesurak községéből ipari vállalatok székhelyévé s így a falumúltú és ipartelep jelenű város társadalmában egyedül azok képviselik a középréteget, akik a magyar polgárság helyett jöttek ide: a zsidó iparosok és kereskedők. 20 Más vélemény - így Förster polgármester szerint is - az iparos és kereskedő polgári réteg a város kevés számú törzslakosságának legdöntőbb része és legállandóbb eleme. 21 Ez utóbbiban több igazság van, hiszen valóban a kereskedő-iparos elemek jelentették Salgótarjánban azt a polgári réteget, amely viszonylag a legegységesebb csoportját alkotta a város társadalmának, mégha figyelembe vesszük azt is, hogy a textilnagykereskedő és a piaci bazáros között sok tekintetben meglehetősen nagy volt a különbség.
