Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG (DR. BELITZKY JÁNOS)

ideszorított kései péceli (bádeni) kultúra lakosságát a délnyugat felől bevándorolt vucedoli kultúra hordozói innét is elűzték. A vucedoü kultúra népe csak rövid ideig tartotta megszállva a Pécskőt. Ők sem építettek sáncot telepük védelmére, ahonnét nyilván a bronzkori népek első csoportja elől távoztak más vidékre.

6 A pécskői ásatások eredményeinek ismeretében még inkább érezzük a következő korok régészeti anyagának hiányát, vagy ha megvoltak, azok eltűnését. - Feltételezhető, hogy az i. e. 1800 táján kezdődő bronzkor kezdetétől fogva, az i. e. 1500 táján bekövetkezett nógrádi népességsűrűsödés időszakától kezdve, vidékünkön bronzkori leletek Sóshartyán, Ságújfalu, Karancskeszi, Karancslapujtő, Karancsalja (karancsi kápolna), Somosko, Zagyvapálfalva, Vizslás, Kazár, Kisterenye - tanúsága szerint már éltek a hatvani, a füzesabonyi, a pilinyi és a gávai kultúra hordozói. - Városunk területén, néhány e korból származó felszíni lelet tanúsága szerint a Pécskőn és a Baglyaskőn is megfordultak csoportjaik. E korban a vagyoni egyenlőtlenségek növekedése következtében kiterebélyesedett a társadalmi rétegződés és kezdetét vette a katonai demokrácia korszaka. Vidékünkön az i. e. 750 táján kezdődő vaskor népei, a preszkíták és az i. e. 550 táján bevándorló szkíták vetettek véget a bronzkori műveltségnek. A szkíták mintegy 300 évig voltak vidékünk urai. Főfoglalkozásuk az állat-, főleg pedig a lótenyésztés volt. A mátraszelei, homokterenyei és a kazári leletek tanúskodnak itteni tartózkodásukról. - A szkíták uralmát az i. e. 250 táján bevándorolt kelták szüntették meg. Karancslapujtőről, Kis- és Sóshartyánból, valamint Kisterenyéről származnak a vidékünkön való jelenlétükre utaló leletek. A kelták a meghonosítói vidékünkön is az állati igaerővel végzett földművelésnek, avas széles körű alkalmazásának, a bronzművesség magasabb fokának és a fazekaskorong használatának. Igen fejlett kereskedelmük volt, és ők a Zagyva, a Tarján- és a Gács-patak völgyén északra, Fülekre vezető, azóta is használt út nyomvonalának kialakítói. - Egyeduralmukat az i. e. I. században a dákok rövid ideig tartó uralma, valamint azi. sz. kezdete körüli években a szarmaták előretörése és esetleges illír töredékek ideszorítása ingatta meg. Telepeik (pl. Fülek) azonban - valószínűleg szarmata fennhatóság alatt - még az i. sz. II. században is megvoltak, sőt a Dunától a Felső-Tiszavidékére vezető fontos kereskedelmi útba Hatvannál csatlakozó Zagyva-völgyi utunkról is ez időből származnak az első írott források. Vidékünkön a szarmaták uralmát a IV. században a hunoké váltotta fel. Ezek azonban nem nagy jelentőséget tulajdonítottak peremterületnek tekintett hegyes-völgyes tájainknak. Utánuk az V. század végén és a VI. század elején germán töredékek éltek errefelé, amire a kisterenyei gót és a jobbágyi gepida lelet utal. - Az avarok 568 táján bevándorolt első nemzedéke szintén nem tulajdonított jelentőséget vidékünknek, amelyet azonban 670 táján, második csoportjuk beköltözésekor - egyes kutatók szerint magyar töredékek is voltak köztük - már megszálltak. Vidékünkön a mátraverebélyi és a ságújfalusi avar leletek a legjelentősebbek. Az avarok uralmát - amelynek vége felé vidékünk a tiszai kaganátus része volt - 803-