Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

Salgótarján lakosságának helyzetét nehezítette a háború menekültjeinek a községbe való érkezése. Már 1914-ben, a mármarosvidéki 85. közös ezred pótzászlóalja, a munkácsi 11. honvéd kiegészítő pótzászlóalja, tartalék kórházaikkal együtt a megyébe kerültek és azok mindvégig itt is maradtak. A menekültekkel, sebesültekkel megérkezett a kolera, a himlő, bár a járvány tömeges méreteket nem öltött. 1916 szeptemberében érkeztek az első erdélyi menekültek, kik közül több mint kétezret helyeztek el Salgótarjánban. A háborúval együtt megjelentek a háború vámszedői is. A háború kitörésének hírére megindult az uzsorakereskedelem, hogy vagyont harácsoljon az emberi nyomorúságból. Az árak már a háború első hónapjaiban emelkedtek, mikor azt még semmi sem indokolta, hiszen árubőség volt. Egy liter bab 12 fillérről 42 fillérre, egy kiló zsír 1,56 koronáról 2,16 koronára, a tojás párja 14 fillérről 28 fillérre emelkedett mindjárt az induláskor. A későbbiekben a termények és iparcikkek árának emelkedése rohamosabb lett. Ugyanakkor a munkabérek nem, vagy alig emelkedtek.

118 A háború következtében nap- mint nap romlott a helyzet és a város közellátása 1918ban már a legsúlyosabb problémák előtt állt. Salgótarjánban ekkor már ún. hadikonyhákat voltak kénytelenek felállítani, ahol az éhező gyermekek étkeztetését látták el. A községbíró 441 ellátatlant tartott nyilván, akik számára 7,2 kg-os fejadag mellett is 310 q lisztre, 10 kg-os havi fejadag mellett pedig 744 q búzára lett volna szükség. Élelem azonban 1918-ban már sehol sem volt. Ugyanakkor Luby István földbirtokos 2 vagon búzát ajánlott fel a Haditermény Rt-nak jó áron, pedig azt szinte a szűkölködők szájából húzta ki. A salgótarjáni bányászok kénytelenek a panasz-bizottsághoz fordulni. Panaszaikban előadták, hogy 1914-ben azt ígérték, hogy a háború alatt az áfak nem emelkednek és a béreket sem emelik. A munkabér a régi maradt, a szakmánybér csökkent, a ruha, lábbeli, élelmezés viszont többszörösére emelkedett.

119 1917-től kezdve a bomlás jelei egyre világosabbakká váltak. Megindult a katonák szökése a hadseregből. Balassagyarmaton, Losoncon állomásozó katonai parancsnokságok több napos razziát rendeltek el pl. Salgótarján környékén. A bevonult férfiak helyét nőkkel, gyerekekkel foglaltatták el. Az üzemek munkásai, mint hadiüzemi munkások katonai felügyelet alatt dolgoztak, haditörvények szerint jártak el velük szemben. A bányáknál még katonákat is alkalmaztak, Salgótarjánban egy bányász népfelkelő munkás-zászlóalj állomásozott, melynek létszáma meghaladta a 2 000 főt. A birtokososztály görcsösen ragaszkodott a hatalomhoz, és el volt szánva, hogy a bűnös háborút az utolsó katonáig folytatja. Ennek a pusztító politikának és uralomnak csak az új osztály ereje vethetett véget. A munkásosztály jelentette azt az erőt, mely az élet nevében felemelhette szavát a háború ellen és a forradalmon keresztül kivihette az országot a háború pusztításaiból.

120 A munkásosztály szervezeteit a háború Salgótarjánban is erősen szétzilálta. Bevonultatták vezetőit, szétrombolták szervezeteit, a hadiüzemek katonai fegyelmével igyekeztek minden megmozdulásnak gátat vetni. Az első országosan is nagyon jelentős mozgalom