Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

proletariátusnak e nyilvánvaló tartózkodása beszédes bizonyítéka a szociáldemokrata párt reformista, centrista politikája fogadtatásának is.

111 Jóval jelentősebb szerepe volt a munkásság szervezésében és komolyabb tömeghatást ért el a s%aks%erve%etek megteremtéséért folyó harc. A Vas- és Fémmunkások Szövetségének szervezése a századforduló időszakában kapott lendületet. 1903. augusztus 22-én a salgótarjáni bányászok és gyári munkások nagygyűlést tartottak a Piac-téren, melyen több mint 6000 munkás vett részt. Weltner Jakab és Teszársz Károly, a Vas- és Fémmunkások Szövetségének elnöke voltak a gyűlés szónokai. A gyűlés eredményes volt, mert a helyszínen megalakították a Vas- és Fémmunkások Szövetségének salgótarjáni csoportját, melybe azonnal több száz munkás lépett be. Az 1903-ban alakult salgótarjáni szervezet megerősödött. 1906-ban már részt vett a salgótarjáni sztrájkmozgalmak szervezésében és ezért rendőri vizsgálatot is rendeltek el a csoport ellen. 1907-ben a salgótarjáni szociáldemokrata párt népgyűlésén már határozati javaslatban tiltakoztak a kormány népellenes politikája ellen. A fémmunkások által szervezett népgyűlés felszólította a kormányt, hogy azonnal nyújtson be törvényjavaslatot az általános, egyenlő, közvetlen, titkos, községenként gyakorlandó választójoggal kapcsolatban. Rövid pár év alatt tehát már olyan jelentőssé vált a salgótarjáni Vas- és Fémmunkások szervezete, hogy országosan is hallatta szavát. Ugyanakkor Salgótarjánban a legtevékenyebb szervezője volt a salgótarjáni munkások megmozdulásainak. A Hirsch és Frank Vasöntődében kiütött sztrájk kezdeményezését is a csoporttal hozták kapcsolatba. 1907 októberében az alispán éppen emiatt a helyi csoportot feloszlatta. A csoport a feloszlatás ellenére sem szüntette be teljesen működését. A tagok a heti befizetéseket a feloszlatás után is teljesítették és Krizsán József cipészsegédet, a csoport pénztárosát emiatt el is ítélték. Krizsán elítélését nem hagyta annyiban a csoport és 60 tagja írásban tiltakozott a törvényesség lábbal tiprása ellen. 1909-ben újra kérték a megalakulás engedélyezését. Az engedélyt kérők a legöntudatosabb, szervezett munkások voltak, Bene Antal csiszoló, Granovics János lakatos, Vámos Károly lakatos, Éber Dezső műszerész, Kosztelnik István drótmunkás, Weiss Dezső, Rosner Dávid, Pongor Lajos bádogosok, Szalvai Mihály alapkészítő, Oczu János, Czergácz Gyula, Rosenberg Béla vasöntők, Tomanicza István kovács, Pokorni István, Takács János, Csatlós János, Csatlós Imre, Metz Ferenc, Weiss Viktor, Kudele Lajos vasöntők, Grossberger Zoltán, Kronovks Károly lakatosok, Juhász István reszelővágó, Molnár József vasmunkás, Molek János esztergályos, Holly Ferenc bádogos, Bódis István kovács. Az éveken keresztül tartó küzdelem eredményeként 1909. október 24-én a salgótarjáni csoport újra megalakulhatott. A csoport elnöke Ruscsák György bádogossegéd, pénztárosa Lados Gusztáv vasöntő, ellenőrei Granovics János lakatos, Tomanicza István kovács, jegyzője Szmolek Károly lett. A megalakulási engedély nem jelentette azonban a csoport zavartalan működését. A helyi hatóságok, a főszolgabíró, a legkülönbözőbb