Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

lyezését és gondoskodtak annak elszállásolásáról. 1885-ben arra való hivatkozással, hogy a lakosság száma állandóan növekszik, a rendőrség eddigi őrszemélyzetének magas létszáma ellenére további két új rendőr beállítását határozták el. A dualizmus egész korszakában folytatódott a községi rendőrök számának növelése, azok fegyvereinek tökéletesítése. A hatalmi erők növelését minden esetben azzal indokolták, hogy a vállalatok létszáma állandóan emelkedik, a munkások „idegen szocialisztikus eszmékkel szaturált elemek ... mely eszmék az előbbi vállalatok munkásai között feltédenül terjesztetni fognak... szükséges tehát a rendőrség létszámának emelése." A kilencvenes években ugyancsak az előbbi indokok alapján a munkássztrájkokra hivatkozva már nemcsak a rendőrség, hanem a csendőrőrs létszámának további növelését is állandó jelleggel kérik és végül 1894-ben már ezt sem tartják elégségesnek, „mivel sok a külföldi bánya- és vasgyári munkás és újabban felállított üveggyárban is külföldi, oroszszüéziai lakosokból álló munkások lettek felvéve" a képviselő-testület elvileg kimondta, hogy a községben katonaságot kell elhelyezni. 1895-től kezdve szinte állandó és visszatérő kérdés a katonaságnak a községben való elhelyezési kérelme. A tőkés érdekek védelmét a munkásság öntudatra ébredésének, szervezkedésének megakadályozását az úri rend elsősorban fegyverrel, szuronnyal óhajtotta biztosítani. A durva erőszakot nemcsak alkalmazták, hanem annak létjogosultságát legszélesebb körben tudatosították is. Megfigyelhető az is, hogy a XX. században egyre durvábbá, kíméletlenebbé válik a fellépés a munkásokkal szemben. Az alispáni jelentések, a képviselőtestületi ülések a „kellő karhatalom összpontosítását", „erélyes hatósági közbelépést", „izgatók illetőségi helyükre való toloncolását" követelik a legkisebb megmozdulás esetén is. A nyers erő mindig elsődleges fegyver volt a salgótarjáni munkásokkal szemben. A község munkásainak forradalmi harcát, annak nehézségeit csak a munkásmozgalom kibontakozását gátló, akadályozó erők ismeretében értékelhetjük a maga nagyságában.

102 A salgótarjáni munkások osztállyá szervezésének, mozgalmának történetét nem lehet elszakítani a megye munkásmozgalmától és az országos mozgalomtól sem. A község területén kibontakozó mozgalomnak nagy vonalakban a következő szakaszai állapíthatók meg. A munkásmozgalom kezdeti s%akas%a> mely a bányák indulásától lényegében a második Internacionálé megalakulásáig, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt megteremtéséig tart. Az első fellendülés a kilencvenes években következett be és a tetőpontot az évtized második felében érte el. A következő fellendülési időszak 1905-1907 között tetőzik és végül a harmadik az első világháború alatt meginduló és 1918-19-ben a polgári demokratikusi és szocalista forradalomba torkoló szakasz volt. A kezdeti időszak első ideológiai tevékenysége még nem a munkásosztály körében bontakozott ki, hanem a radikális polgárság nevéhez fűződik. A hetvenes években a Losonci Híradó foglalkozott éles hangú cikkekben a szocializmus, kommunizmus kérdésével. A lap eszmefuttatása zavaros és utópisztikus ízű, azonban egy-két alapvető társadalmi igazságtalanságra, a kapitalista társadalom visszásságaira már élesen rámutatott. „Mit