Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG (DR. BELITZKY JÁNOS)

a holocén lassan változó térformái. Ez az időszak a jégkorszakok világa, amikor vidékünkön is a tundrák fagyott földje az uralkodó talajtípus. Sarkvidéki állatok, köztük a mammutok hatalmas csordái - a Pécskő utcai építkezések során talált mammutagyarak tanúsága szerint - városunk területén is éltek. A Jobbágyi melletti ősmocsárban pedig az Ős-Zagyva jégkorszaki állatok tízezreinek csontmaradványait hordta össze vidékünkről. Városunk környékén felszínformáló jelentőségűek a kéregtörések és a meredek síkok mentén keletkezett vetődések. Ezek főiránya északkelet-délnyugati csapású és a haránttörések mentén - a vulkanikus kitörésekkel összefüggő - különböző méretű, gyönge gyűrődéseket is létrehozó eredménye a mai földrajzi kép, amelyben embeiföldrajzilag döntő fontosságúak a patakvölgyek. A Tarján-patak futásának elég merev észak-déli csapását és az oldalvölgyek irányát fiatal vetődések szabták meg. A két főágból eredő patak bevágódása és az erózióbázis szakaszos süllyedése - vagyis hegyvidékünk lassú emelkedése és az Alföld feltöltődése következtében enyhe teraszok jöttek létre a Karancs, a Sátoros és a Nagy-Salgó közti laposabb térszínen. - Vizének bőségét jelentős mértékben felduzzasztja a kelet felől beömlő Salgó-patak, amely eredetileg a Nagy-Salgó és a Szilváskő vulkanikus tömegei közt több ágból eredő Ős-Zagyva medre volt. A mai Rónabányai-patak ugyanis egykor nyugat felé, a Vízválasztó lapos hátán folyt le a Tarján-patak kányába és csak miután a délről észak felé bevágódó és a ma jelentéktelen Mizserfai-patak őse „lefejezte", vette délre futását a második Ős-Zagyva. Ezt a második Ós-Zagyvát a mai Kazári-patak őse a mizserfai, ma alig 10 m magas szintkülönbséget mutató völgyfőn át vezette le Kisterenyéhez, amint arról az itt levő pleisztocén kori teraszok elmosódó foszlányai tanúskodnak. - Azonban még ez a völgy sem maradt meg a második Ős-Zagyva levezetőjének, mert a Homokterenye felől nyugat felé bevágódó őspatak ezt is lefejezte és így létrejött a Zagyva mai medre és futása. A Tarján-patak völgye különböző szélességű szakaszainak alluviális lerakódásain, a szélsőséges vízjárás miatt, csak réti művelés alakulhatott ki. A mezőgazdasági termelés szempontjából csak alapos völgyoldalak jöhettek számításba. Ezek termőtalaját azonban a nagyarányú erózió állandóan rombolta és ezért azok erdőirtásokkal való növelésére törekedtek, ami ismét újabb eróziós pusztítást hozott magával. Tekintettel arra, hogy vidékünkön az agyagos alapkőzetű területek, amelyekre a mezőgazdasági termelés elsősorban volt és van utalva, közepesen kötött, meszes, néhol gyengén savanyú jellegű vályogok, (de a várostól keletre, a Sóstópuszta környékén erősen kötött, savanyú jellegű foltjuk is van) földjeink nehezen művelhetők, kellő trágyázás nélkül hamar kimerülök és terméketlenek. Salgótarján környéke ma elsősorban a tájképi szépségekben való gazdagságával tűnik ki. Erdeinkben az utolsó jégkorszak hűvös klímájának maradványaként ott fehérlenek a nyírfák törzsei a későbbi tölgy- és bükkerdők egykor szinte áthatolhatatlan, ma már más fákkal tarkított sűrejében. Ugyancsak az utolsó jégkorszakig nyúlik vissza a Bag-