Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

háborúig számszerűen Salgótarjánban is sok egylet alakult, azonban ezek között csak kevés volt olyan, mely tényleges tevékenységet tudott volna felmutatni. A kiegyezés után az első egylet a Salgótarjáni Takarékpénztár Egylet volt, mely kizárólag gazdasági célokat, a megtakarított pénz kamatoztatását tekintette fő feladatának. Hasonlóan gazdasági társulás volt az 1874. május 1-én alakult Salgótarjáni Vasfinomító Társulat tiszti, felvigyázói és munkás, személyi, élelmezési és takarékegylete. Az egyletek sorából a legrégibb múltra a Salgótarjáni Acélgyári Olvasókör tekint vissza. Művelődési szempontból a legjelentősebbé vált a község hasonló egyleteinek sorában. Már 1877-ben két csoportot alakítottak a Vasfinomító munkásai. Mindkettő, mint nevük is mutatja, a német munkások tömörülése volt, az egyiket Leseverein-nek hívták, mely az acélgyári élelmezési üzlethelyiség egyik szobájában, az ún. „Mamlasz"ban húzódott meg, a másikat Kegelstatt Comite-nek nevezték, mely az élelmezési üzlet lisztraktárában tartotta megbeszéléseit. Mindkét csoportba csak altiszteket és komolyabb munkásokat vettek fel és szigorúan megrostálták a felvételre jelentkezőket. Az egylet működési engedélyét a későbbiekben szerezte meg, a fennállását azonban 1878-tól számítják. 1882-ben került sor a két csoport egyesülésére. Annak ellenére, hogy az egylet nevében szerepelt a munkás szó, az egylet tagjai mindvégig a gyár altisztjeiből és kiemelt munkásaiból kerültek ki. Tiszteletbeli tagokká választották azonban a gyár tisztviselőit, köztük a mindenkori igazgatót. Az olvasóegylet életében az évente visszatérő bálok megrendezése játszotta a fő szerepet. A legkomolyabb tevékenységet az Olvasóegyleten belül 1887-ben megalakult gyári műkedvelő társaság folytatta. Első darabjuk a „Vadgalamb" bemutatását folyamatosan követték a többiek, elsősorban vígjátékok, népszínművek, bohózatok. A társaságnak nem kis szerepe volt a gyári munkások körében végzett művelődési munkában. Az egyesület tagságának nemzetiségi összetételét tükrözik az egyesület által járatott újságok. A hetvenes-nyolcvanas években a Politisches Volksblatt és a Neues Pester Journal járt az egyesületbe. A nyolcvanas évek közepétől a német nyelvű lapok mellett megjelennek a magyar lapok is, mint Pesti Hírlap, Borsszem Jankó, Vasárnapi Üjság, Világkrónika. Az egylet könyvtárában 1885-ben 163 kötet könyv volt, 1905-re a könyvtár állománya elérte a 2044 kötetet, 1913-ra pedig a 2314 kötetet. A könyvtár olvasottsága nem volt nagy, 1905-ben pl. 112 tag 4600 könyvet, 1913-ban 170 tag 7050 könyvet olvasott el egy éven belül.

87 A salgótarjáni Acélgyár olvasóegyletéhez hasonlóan megalakult 1899-ben a MÁV altiszti olvasókör, 1905-ben a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányatelepének altiszti köre, 1906-ban a salgótarjáni Palackgyár munkásainak társasegylete, 1912-ben a Hirsch és Frank alkalmazottainak olvasóköre. Ezek az egyletek elsősorban az altisztek és az előmunkások, szakmunkások egyesületei maradtak, komolyabb művelődési tevékenységet az egyletek nem folytattak, céljuk, mint az alapszabályban nemegyszer megjegyzik, összejövetelek, mulatságok, társasági élet biztosítása. Az altisztek egyesületei mellett a bányák, üzemek tiszti állományába tartozók is létre-