Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)
A dualizmus korában a magyar nacionalizmus nyomta rá bélyegét az iskolaügyre. A hivatalos államvezetés egyetlen feladatot tűzött ki lényegében az iskola elé, a magyar nyelv terjesztését és a magyarosítást. Az iskola munkáját a tanfelügyelők ezen keresztül mérték le és ezen a területen adtak legtöbb segítséget az iskolának. Különösen a vállalati iskolákban sikerült ezt a politikai programot áttenni az iskolai élet gyakorlatába. A salgótarjáni bányatársulati iskola büszke volt arra, hogy a gyerekek közül „kiknek öthatod része tót és német ajkú, mikor iskolába lép, többnyire szót sem ért magyarul, alig három kivételével magyarul és németül kellő folyékonysággal olvasni tud, sőt magyarul beszélni is megtanul" az iskolában. Még határozottabb nacionalista kultúrpolitika folyt a rimamurányi iskoláiban, büszkén hirdették, hogy iskoláik a felsővidéken „valódi kultúrmissziót teljesítenek, a többnyire idegenajkú gyerekeket... derék magyar honpolgárokká nevelik". Az elemi iskolai oktatás mellett a város ipartestületének kezdeményezésére 1'888-ban létrehozták a község iparostanonc iskoláját. A községi iparostanonc iskolát 1889-ben követte a Vasgyár, 1891-ben a Salgóbánya telepi iparostanonc iskola felállítása. E tanonciskolákban elemi iskolai tanítók tanítottak, komolyabb szakképzés a tanonciskolákon belül nem történt. A szakmai ismereteket kisiparosoknál, illetve a gyár üzemeiben sajátították el a fiatalok. 84 Nógrád megye, Veress Pálné kezdeményezéséle, országos viszonylatban is korán, a hetvenes évek előtt is szorgalmazta az óvodák felállítását. Később, az erőszakos magyarosítás az óvodákban látta az egyik legjobb eszközt céljai megvalósítására, s ezért az óvodák létesítésének ügye a dualizmus időszakában felszínen volt. 1879-ben érkezett a községhez az első felhívás községi óvoda felállítása ügyében. Az üggyel azonban érdemben nem foglalkoztak. 1885-ben Slézinger Ármin izraelita hitközségi tanító kért a község belterületén magánóvoda felállítására engedélyt. Ekkor már erős igény mutatkozott óvoda felállítása iránt. Az óvoda tényleges felállítására csak 1895-ben került sor. 495 gyerek részére kellett óvodát biztosítani, még a községi elöljáróság is rendkívül sürgősnek tartotta a kérdést. 3%-os pótadót is vetettek ki a község lakosaira az óvodai költségek fedezésének biztosítására. 1896-ban már működik az óvoda, 1902-ben másik óvónői állást is szerveznek, ugyanakkor azonban az óvodáskorúak száma már elérte az 1111-et. A salgótarjáni óvodákba tehát a község lakosságának csak kis része járathatta gyermekeit. 85 A múlt század végén egyre határozottabban vetődött fel a követelés, hogy létesítsenek községben középfokú polgári iskolát. A jóval kisebb lakosságú Losonc, Balassagyarmat ebben az időben már több középfokú iskolával, gimnáziummal, tanítóképzővel és polgári iskolával rendelkezett. 1893-ban azonban még a kérést is kénytelenek levenni a napirendről, mivel az elemi iskolák számára sem tudták biztosítani a megfelelő számú tantermet s tanerőt. 1896-ban a tanügyi bizottságnak adták kivitára annak eldöntését, hogy milyen jellegű középiskolát létesítsenek. Vita indult meg, hogy gimnáziumot, vagy polgári iskolát létesítsenek. A város kispolgári vezetése a városban megtelepedett iparosok, kereskedők érdekeit szem előtt tartva a polgári iskola mellett foglalt állást. 1898 végére döntés született a polgári fiú- és leányiskola megnyitásáról. Elhatározták, hogy az iskolát még
